new england 1.

.
New England az Egyesült Államok északnyugati régiója.Csodálatos hely habár az ember inkább Angliában vagy Norvégiában érzi magát mint Amerikában.Elképesztően sokszínű ez a "kis" terület is.A gondolta is megijeszt annak,hogy mennyi mindent kihagyunk! semmi sem fér bele egy hónapba.
New England szeletei mindenesetre egyértelműen kihagyhatatlanok.
Ahol mi jártunk: Litchfield,Salisbury és Norfolk valamint egy kevés Kent és Cornwall.Persze ezek mind Connecticut államon belül vannak.
Egynást követik a csodálatos kertek,pompázatos virágokkal,színes faházak hol bent az erdőben, hol rajta a tavakon óriási terasszal, hol pedig mindig tökéletesen rendben tartott füves kertben.Az emberek csak mosolyognak, a mókusok meg jönnek-mennek.Olyan hamar meg lehet ezt szokni,hogy pár óra után teljesen természetes hogy mindig van kert,hogy a kert mindig szép.Türelem,boldogság, jóízlés, gazdagság és egy cseppet sem érzem műnek vagy eröltettnek a dolgot.Túrista meg egy darab sincs.
És most következzék a lényeg! Salisburybe érve már igen éhesek voltunk és arra gondoltunk az lenne a hab a tortán ha sikerülne találnunk valami kicsiny éttermet semmiképpen sem gyorsat.Valami olyasfélét,ahova a helyiek járnak és ha itt laknánk mi is mindennap beugranánk egy kávéra.Hangulatok,fények,fák,jó kaják valami eldugott helyen...azt hiszem ezeknek a kutatása a családunkban valamiféle mániává nőtte ki magát az idők során. Persze sikerült megtalálnunk.Már messziről éreztük,hogy megvan,hogy ő az. Duplán megbizonyosodtunk erről,amikor Én,aki elől mentem, hátranéztem Rá,aki anya volt de pillantásom tovább szaladt és akkor megláttam Őt,aki Chris Noth volt,aki Mr.Big.,Mr. Big aki sztár aki magas akinek az orra görbe a haja fekete és vizes a nadrágja rövid és hawaii mintás.Akinek a szeme korántsem annyira sötét,mint a moziban.Mögöttünk volt.Salsiburyben.A Country Bistro szúnyoghálós ajtaja előtt.Ott állt és miközben állt, jött is és haladt.Valahogy el mellettünk de közben mögöttünk aztán meg valahogy előttünk volt már. Mi nem igazán jutottunk szóhoz.Mert hát persze,ha New Yorkban...de hát itt!?pont itt!? Ő közben bement majd kijött és beszállt egy Chevroletbe.Szerintem onnantól kezdve mi csak nevettünk.

rokonok a tónál

Egy órára New Fairfildtől van egy igen szép tó.Ahol a víz még sekély,a homokban salamander gyerekek sütkéreznek.Könnyen el lehet őket kapni és gyűjteni homokozóvödrökbe.csúcsszuper móka.
Itt van a nyaralója Zsuzsinak, aki rengeteg más rokununk mellett szintén a rokonunk.
Az erdőben egy remek tó mellett összegyültünk tehát mind és beszélgettünk meg rengeteget ettünk.Volt lasagne,saláták,csoki mousse,sajtok,eper,szeder,sangria...meg egy kevés mézes-málnás fütyülős pálinka.
Azt hiszem ezt a rokon témát még nem igazán mutattam be.Akárhogyis nézem,nem indiferens a kérdés. Lássuk hát: Sári néni-Tibi papa unokatestvére- 1956-ban emigrált amerikába a férjével.Született 3 lányuk.Kati,Lizi és Zsuzsi.Már nekik is vannak gyerekeik,akik szintén felnőttek és ijesztően okosak.Ki-ki orvos illetve tanár a yalen.Amellett,hogy eszesek,nagyon kedvesek és helyesek is.Jó érzés az unokatestvérüknek lenni,még akkoris ha igazából nem is vagyok az és ha vagyok akkor is csak hatod vagy heted vagy nagyon távoli. Összesen 7 "gyerek" van, és egymástól meg a szüleiktől elég távol élnek.Csak néha jönnek össze.Azt hiszem ez a szombati is ezen ritka alkalmak közé tartozott.Meghatóan örültek egymásnak.Nem tudom hogy bírják ezt az életformát, én sokukkal most találkoztam először de amint elmentek hiányozni kezdtek.Sokat beszélgettünk,ott tartok,hogy imádok angolul beszélni.Érdekes,hogy még bennem vannak az 5 évvel ezelőtti félelmek és néha nem merek kimenni a sok ember közé vagy nem akarok kiszállni az autóból az angol tudásom miatt.Aztán eszembe jut,hogy már tudok és akkor kimegyek.isteni érzés.
Anyuval kicsit körbe néztünk,nagyon sok a szép ház erre is.Igazán érdekes,hogy szinte lehetetlen ízléstelent találni.A kertek kivétel nélkül szépek és az emberek mind mosolyognak.Egy ilyen tóparti nyaralóra óriási szükségem lenne.

2010.június 25.

1. Elindultunk amerikába. Nem volt egyszerű,a gép öt órát késett.volt idönk a hosszas búcsúzásra meg a tervezgetésre,hogy esetleg a fennmaradó időt mégis inkább otthon töltjük.Aztán anya úgy döntött,hogy ő már nem megy vissza pakolgatni,rámolgatni,takarítgatni...amit úgyis csinálna.Így hát a ferihegyi duty free shoppal és a reptéri székeken alvással töltöttük az időt,ami teljesen jó volt így ketten.Ilyen helyzetekben egyedül,mindig nagyon elhagyatottnak érzem magam.De most anya ölében szundítottam.

2. Végre valóban eljött a becsekkolás ideje,nem volt kellemes.Egyrészt azért,mert a várakozást a reptéren már megszoktam.Másrészt mert mégiscsak budapesten voltunk s habár nem fordultunk volna vissza,mégiscsak volt rá lehetőségünk.Nem olyan könnyű ám egy hónapra elutazni még akkor sem ha a te döntésed volt és tudod,hogy remekül fogod magad érezni.

3. 9 órás repülőút. Teljesen simán ment.Fölszálltunk. Leszálltunk.Tapsoltunk.csak a taplálék volt kevés.Viszont az apró tévé készüléken előttem megnézhettem 3 romantikus filmet is! igaz,hogy a hang angol volt és istentelenül torz volt,igaz,hogy a feliratozás hol kínai,hol arab volt.De hát istenem,a szerelmes filmeknél úgysem ez a lényeg.

4. New York Kennedy Airport.este 11,mindenki fáradt és enyhén sápadt.Fura város szag van és alattad padlószőnyeg tenger.neon fények és halvány zúgás.Mosolygós, fekete bőrű őrök és takarítók támasztják a falat és hordják a csomagokat.
Ujjlenyomat adás,válaszolgatás a "hülye kérdések 5.menetre".

5. Rokonok.boldogság.I missed you.New York illat.végre nem kell megfagyni a légkonditól.út haza,egy óra.beszélgetés.alváspróbálkozások,ide s oda koppanó fejek.

6. Itthon.ennek a helynek megint és még mindig olyan az illata mint 5 éve.