kincs,kacat,kincs.

Van egy öt fiókos szekrényem.Minden fiókja mély és így sok minden elfér bennük.A szekrény lábakon áll,így alá is férnek dolgok és a szekrény és a fal közötti keskeny területre is férnek lapok,rajzok,kacatok és kincsek állítva.Nagyjából mindennek van fix helye de ezek az "alatta" és "mellette" tartott holmik,összetekert és gumizott festmények,skiccek,lapok már egy ideje zavarnak.Ma elkezdtem őket rendbe tenni,szétvágni és a fontosabbakat nagyalakú mappákba szortírozni bele.Nagyon nehéz ügy ez,mert önmagammal vívok csatát és míg a rendrakás a cél, a közepe felé már azt sem tudom ki vagyok és mit szeretnék.Először is én a nagy gyűjtő akinek minden holmija kincs és ki van téve a szobában valamilyen előre kigondolt kompozícióba komponálva,szóval Én, valahol negyed úton elhatározom,hogy a minimalista stílus sokkal jobban bejön,és a szobámat ezt szem előtt tartva kéne mostantól kezdve alakítani.Ez lehetetlen,a dolog alapjaiban inog meg: a piros parketta,az egyik oldalon lila a másikon barna fal, a fehér romantikus bútorok és a gardróbom körül az a csodaszép tengerkék keret amit tavaly festettem fel,megannyi kép ilyen-olyan keretekben.Szóval a minimális mégsem.Nem is tudnám.Nem is lehetne.
A másik harcom,hogy szeretnék büszke lenni arra,hogy bármit ki tudok dobni,mert olyan nagyon bölcs vagyok,hogy nem ragaszkodom tárgyakhoz sem fotókhoz sem öt éves vagy egy éves levelezésekhez a barátnőimmel.Nekem semmi szükségem ezekre a kézzel fogható emlékekre mert minden a szívemben meg a lelkemben van benne.
Viszonylag könnyen haladtam a rajzok szortírozásával,nagyjából mindent megtartottam.Lehetetlen kidobni bármit is mert az Amerikában töltött egy hónapom,a Norvégiában töltött egy évem a művészeti iskolában, a Franciaországban töltött 8 hónapom alatt végig rajzoltam.Az is fáj kicsit ha össze kell őket tekernem és mappába tennem,nemhogy kidobni.Csakis a legrosszabbakat, a többiben benne vagyok Én.Kint voltak a szobám falán egy másik életben,látták az ottani életem résztvevői.
De itt jön a legnehezebb része,mert habár a szobámban még teljes a felfordulás és még semmi nem került vissza a régi helyére,igen bátran kihúztam a második és vele együtt a negyedik fiókot,pedig ilyen messzire igazán nem terveztem menni a pakolásban.De a második fiókot mégis muszáj volt,az már régóta kísért mert ott aztán tényleg csak szemét van.CSAK.De amikor a két éves levelezést olvasom,Fannival.az első levelézésünk,kicsit még tartózkodó még nem igazán tudjuk mit gondoljunk a másikról...aztán nagyon jóba lettünk és nagyon sokat nevettünk együtt.Meg itt van a gimis határidőnaplom,csupa értelmetlen semmiség,firka.Az áll itt hogy hétfőn társadalom óra után idegen nyelv aztán művészetismeret majd matek következett.2009.11.09-e hétfői napra esett és spanyolból szódolgozatot írtunk.Ezenkívül amit szégyen gyalázat nem tudok kidobni pedig minden évben megkísérlem az egy sárga szalvetta,amit a Replay kávézóban adtak amikor a Barbival másodszorra találkoztunk az iskolán kívül....az utóbbi három évben mindent tudunk egymásról és kétnaponta találkozunk.
Van itt egy nagyon csúnya rajz,amit Debóra rajzolt hat éve vagy hét,még a kollégiumban ahova jártam.Ő öt évig a padtársam volt és a legjobb barátnőm,nagyon nagy vitákkal,amikor gyűlöltem.Emlékszem hogy soha nem volt írólapom pedig sokszor kellett a kis dolgozatokhoz amiket írtunk,mindig ő adott és mindig ideges volt miatta.A lapra a virág alá a következő kérdést írta:"Mitől vagyunk emberek?"
Mind kincs.nem dobom mi őket.inkább még gyűjtöm.

nem akarom bonyolultan látni

És azért nem akarom bonyolultan látni,mert minden ezer szállal kötődik valami máshoz.Minden vezet valahova és indul valahonnan,vannak kapcsolatok és vannak kapcsolatrendszerek.Megtanulod,megérted,felépíted majd lerombolod és állsz a sarokban,sarokba szorítva.Hogyan lehet neki is igaza,hogyan lehet ugyanakkor neked is?hogyan lehetnék képes okosan vitázni,mindent átgondolni? összevetni az enyémet a tiéddel,összevetni az enyémet új,régi,bizonyítható és bebizonyíthatatlan tényekkel és feltételezésekkel?
Vélemények,arcok,gesztusok,nagy részt nincs is kedvem megvédeni az igazam.Ha megvédem egyszer,úgyis jön a következő.Halvány gondolat.Megingok magamban is.Minden alkalommal.
De ha ilyen esetekben lemegyek az uszodába és a víz alatt,levegő nélkül átúszok fél hosszt,majd a kezemet fölfelé nyújtva,hagyom hogy a víz kidobjon.elrúgom magam és siklok több métert,a nagy ablakokon besüt a nap és egyre beljebb ér már a sávban, a medence alján a csempéhez hozzáérintem a hasam...az olyan,hogy nem is érdekel már a véleményed és legfőképpen az enyém nem érdekel.te is jó vagy és én is jó vagyok.te vitáznál és én nem.én többször vagyok érzékeny te meg egyáltalán nem.de senki nem hibás.Nekem a víz.Nekem a víz az nagyon kell.

hideg tények melyeket holnap 10:00-ig tervezek folyamatosan frissíteni

1. tusolás után,bedobni a törülközöm a szennyesbe,mivel tudom,hogy én itt már többet nem tusolok.
2. kicsit hagyni hogy elszaladjon velem a ló,és azon gondolkozni,hogy a szennyesben a törölköző még akkor is benne lesz,amikor én már régen nem leszek itt.
3. a szobámban kihúzni a fiókot,hogy kivegyem a pizsamám,de a fiók tök üres, a pizsamám is a bőröndben van.
4.arra jutni,amire minden egyes hasonló alkalom esetén jutok,hogy ma este márpedig nem fogok aludni.

csoportok 2.

Salomé és Sebastian ( a nagyobb gyerekek) magán iskolába járnak.Az iskola maga nem különleges de csak azért mert itt a nem magán is nagyon szép.Persze,hogy szuper az épület,persze hogy levendulás- barackszínű leánderes a kert és persze,hogy ez is csak pár percre van a házunktól.
Ma délután volt a Karmesse,ami tulajdonképpen évzáró ünnepség habár a végéig még van egy hét.Minden osztály előad egy táncot, sokféle játékot lehet játszani az udvaron,árulnak sült krumplit,süteményeket és tombolát,az ezekből bejövő pénzt pedig az iskolára fordítják.
Ha egy csapat kisiskolás twistet jár vagy békának beöltözve ugrál a színpadon a kék ég alatt a szuper szép bordeauxi házak között,az megintcsak varázslatos élmény.nem tudok már okosabbat mondani.
Ha az iskolában nincs is különösebb eltérés,a megjelent szülőkben van.Természetesen szinte kizárólag franciák,mivel őket nem ismerem,nem tudom vannak e gazdagabb gazdagok és ők csak egymással barátkoznak-e de az biztos hogy minden gyerek barna volt a hajuk napíszítta szőke a ruhájuk csupa márka a szüleik csupa illatosak csupa vitorláscipők csupa marc jacobs napszüvegek,egészen meglepő.
szeretnék arról is írni egy kicsit,hogy ma leszedtem a szobám falairól az összes rajzom,képem ,papírom.Azért tettem mert arra gondoltam sok időre lesz szükségem,hogy felfogjam ennek itt vége,és minél előbb érzem,annál jobb.Most úton-útfélen elsírom magam,a szobám minden fala fehér de Kathleen ma leült az ágyam szélére és azt mondta,nem tudja mi lesz.Ez jó,hogy akkor ez az egész így kölcsönös,hogy nem csak bennem okoztak ők változást de én is bennünk,ha elfelejtik hamar és majd rájönnek mi lesz, azért jövőhét szerdán mégiscsak furcsa lesz,hogy a szobám fala fehér és én nem vagyok benne.
Fájdalmas dolgok.

szerintem...

Három nagyon energikus gyerekkel hagytak magamra este kilenckor.Majdnem belehaltam.Éjfél körül viszont már mindannyian aludtunk és én egy nagyon nagyméretű de kölyök elefánttal,egy nagy méretű de kölyök medvével és egy nagy méretű de kölyök őzzel álmodtam.Az őz ráadás képpen rózsaszín volt,inkább pink,de abból is a csillogós szuper selymes fajta.volt két kinövés a fején...olyan mint a zsiráfoknak,és azon lila pomponok voltak(szintén eléggé selymesek).ezt a gidát egy nénike sétáltatta pórázon egy nagyon nagyon nagyon zöld mezőn. a többi állat pedig egy medencében várakozott,hogy a virágos úszósapkás szinkronúszó lányok és fiúk eldöntsék,hogy mi is legyen a koreográfia.persze a víz nagyon kék volt.

én nem tudom,de szerintem ideje lenne hazamennem.

ez is kész

csoportok

Akármilyen iskolai ünnepségen vagy rendezvényen,játszótéren vagy csak hétköznapokon folyamatosan szülők vesznek körül.Szülők és családok.Látom őket reggel amikor a suliba sétálok a gyerekekkel,aztán délután,amikor elhozom őket.Mindent tudok már,hogy kinek-ki a férje,hogy ki vált el,hogy merre laknak és a legfontosabb,hogy melyik csoportba tartoznak.
A legegyértelműbb a két szélsőség,najó nem szélsőség de a leginkább elkülönülő.Az arabok,akiknek a nyelve lenyűgöz és próbálok minél többet álldogálni mellettük.Arab apukákat szinte soha nem látok,az anyukák viszont elárasztják az iskolát.Nem igazán tudom megállapítani melyik nőhöz melyik gyerek tartozik,ugyanis mintha mindenki együttesen imádna mindenkit.Csókok,kiabálás,édességek,ölben hordozás,néha egy egy hevesebb rántás a gyerek kezén,és mindezt tízen egymás mellett állva,folyamatosan beszélve és mindent megosztva egymással.
A másik fele(ahova mi is tartozunk) a teljesen franciák,igazából nem hinném,sőt biztos,hogy nem ez a meghatározó,de így a legkönnyebb megnevezni mégis.Laza vitorlás cipő vagy valami érdekes spanyol szandál illetve saru a férfiakon,MINDIG helyes apuka (nem tudom hogyan csinálják,de bele kell őrülni),bicikli,ha szemüveges,akkor kerek és szarukeretes,elhordott fehér póló vagy fakó ing.Az anyuka nem különösebben szép,inkább kedves és nagyon francia,szintén biciklin,csillogó hajjal,látszik,hogy fontos és erős,visel érdekes,színes és "művészi" holmikat de csak nagyon óvatosan.Ezek a szülők szinte minden rendezvényre,színházra,éneklésre eljárnak. És lazák,bármikor feldobják a gyereküket a bicikli kormányra,így érkeznek az iskolai ünnepségekre.
A franciáknál az iskolai ünnepségek nem nagy dolgok,amikre kiöltöznek vagy sokat készülnek.Inkább olyan mintha sok szép,illatos és boldog ember megjelenne egy napos udvaron fakó ingekben.Csak úgy beugranak,benéznek.
A köztes csoportok,szinte lényegtelenek,érdekesek de túl sok mindent nem tudok róluk írni.Általában franciák de nem szépek,az egyikőjük például igen testes és magassarkú szandálokban jár.A szatyrán Marylin Monroe arcképe van, a gyerekét Enzónak hívják,a nőt a "teljesen francia"csoport csak "halasasszonynak" hívja.És valóban úgy is ordibál mint egy piaci kofa, de azért van sok félig fogatlan,joggingos barátnője.Mindig egy padon ülnek és egymás gyerekeivel is teljesen nyugodtan kiabálnak ha a helyzet megköveteli.
A kettes köztes csoport a vékony ki tudja milyen nemzetiségű,általában fiatalnak tűnő anyukák,általában két kicsi gyerekkel.Nekem elveszettnek és fáradtnak tűnnek kicsit de nem tudom.Őket beszélni még nem hallottam.
Van még egy köztes.Ők szépen beszélnek franciául,viszont nem tartozhatnak bele a menők csoportjába,azt hiszem egyáltalán nem is érdekli őket.Kedvesek és helyesek de némelyiknek van tetoválása esetleg a szemöldökük is az.A hajuk festve van és néha le van nőve.Kényelmesen öltözködnek és a férjeik ducik,hajuk zselézett.
A franciák (úgy hiszem) szívesen és könnyen beszélnek egymásról.Figyelik egymást és ezek a csoportok szerintem nem csak az én fejemben születtek meg.Kathleennek elég egy kétszavas személyleírás,hogy tudja kire gondolok és általában ha csak egy szót szólok valamelyik szülőről vagy tanárról ,ő kiegészíti azt egy egész kerek történettel.És érdekes,Patrick is pont ilyen tájékozott.

Két hét múlva utazom Párizsba és onnan négy nap elteltével haza.Ez néha nagyon boldoggá tesz és máskor letör,jól vége lett ennek is de mindegy ezen nem is érdemes gondolkodnom.
A gyerekekkel már nagyon egyszerűen megy minden,Tessával tegnap bebicajoztunk a városba,vettünk jégkrémet a parkban meg olyanféle cukorkát is ami egy gumira van felfűzve és így a nyakadba is akaszthatod.Megnéztük a kacsákat és a virágokat. Most már egészen világos,hogy ezeket a helyzeteket élvezem a legjobban.Lenni egy gyerekkel valahol és nem csinálni tulajdonképpen semmit.Beszélgetni,olyan dolgokról,amik őt foglalkoztatják,enni egy jégkrémet hagyni hogy lecsöpögjön,egészen szimpla világ és meglepő,hogy mennyire jól érzem magam benne.Mikor mondtam Tessának,hogy azt mindenképpen érdemes tudnia,hogy itt laknak mind az összes tündérek,akkor azt kérdezte,hogy ezt az anyukámtól tudom-e? Ugyanis szerinte ha az ember valamit az anyukájától tud akkor az teljesen biztos.

Parti Nagy Lajos : Vandár Ernő ,Aranyom

" Talán egy nájlonbőröndnyi fénykép,talán egy akvárium.Semmi sincs a végleges helyén,csak a borúraderűs lemondás,hogy igen hogy hát akkor a dolgoknak ez a helyük.Ez a helyzavar.A kortársnak,ki érintett még és elfogult,neki életünk vasédes káosza,a kései érdeklődőnek pedig,ki rálát majd és kiteríti majd,idő-tapéta csak,legjobb esetben bogárgyűjtemény.
Ha még kíváncsi lesz rá.
Nincs egy nézet,mondja az utazó,bizonyos Barthos,tied se egy.Csak a nézegetés van, s hogy te magad vagy valamilyen.Pontosan, a sétáló szem van, s persze a szem füle, hangok, járdák, beállítások, arcok.Szagok, fények, karéj kenyér, főtt kukorica kék fazékban, egy üres fazék, keramit, tűzoltószertár, otthonka, gyógyfürdő.
Egy széles,földszintes, akácfákkal szegett utca kocsmával alumíniumból és műanyagból, egy fagylaltozó BISTRO-felirattal.Égőpiros ajtód, slingelt függönyöd.
Adélka tisztára ínhüvelygyulladást kapott a fagylaltos kanáltól, egyedül van a pultnál február elejétől, s nem álmodik mást hetek óta, mint hogy vanília-puncs, vanília-puncs, és hogy nyakig viszeres.
Bizony Vandár Ernő, aranyom.
A fotó, de még egy szál vékonyka fénykép is,telt,néma, hozzáférhetetlen.Csúszkál a vékony,fényes rétegen a szem. Mint üvegen a légy, előtte ott a tág világ, látom és nem birtokolhatom, van és hozzáférhetetlen.S ha volna is mozdulat kiborítani és fölhasítani, gondolja Barthos úr, és zuhogna rád a látvány ebből az elpattant akváriumból, hát állnál csak, s nem a történetben, csupán annak vizes, zöld, arany és kavics romjain. Ami odatúl élet, üveghús és sejtelem, az itt csak nyálka lenne, egy elvetemedett paszpartu négyzetében a leeresztett, zavaros csend.S csak a feltört kaleidoszkóp büdös kristályait tologatná szégyenkező kezed az asztalon."

flóra vagyok ma sokat repültem.

Eltelt az idő otthon Budapesten.Ma június második napja van,20:47 még tökéletes világos és én újból itt a francia házban.Az az igazság,hogy minél több időt töltöttem el otthon annál kevésbé voltam biztos benne,hogy jó ötlet ide egy hónapra vissza jönni.Nem is az egy hónapon van a hangsúly,hanem a "visszajönnin" az újra kezdenin a tovább folytatnin.
Sokat repültem ma de valamivel többet üldögéltem légkondicionált reptereken,az élettől is elment a kedvem az az igazság.De legalább nem voltam izgatott.Ugyanis hazafelé az voltam és a várakozás megőrjített,közben egész végig valami óriásira számítottam.Óriási katartikus boldogságra,öt hónap után újra azokkal akiket a legjobban szeretek.Nem jött be. Jó volt de nem volt oltári.Ez rajtam is múlt természetesen,valami nagy büszkeség nőtt bennem az itt töltött idő alatt és amikor hazaértem,másra sem vágytam mint hogy engem ünnepeljenek és dicsérjenek.A barátaimtól is hasonlókat vártam és habár azt hiszem megtettek mindent és megkérdeztek mindent illedelmesen mégsem éreztem egyenértékűnek azzal,mint amennyire büszkévé nőttem.Való igaz,hogy mindenkivel fel kell venni újra a fonalat,újra meg kell egymást értenünk de nem csak erről van szó.Rettenetes nehéz magam visszafogni,próbálni nem beszélni állandóan,nem beszámolni,nem mesélni,rettentő nehéz,hogy mindenki megkérdez mindent egy óra alatt.és végez,pontosan egy óra alatt végez az én öt hónapommal.
Úgy éreztem jó otthon,hogy már az érkezésem napján megszoktam és hogy talán el sem szoktam.Nem volt más és nem volt beteljesülés sem.
Természetesen most az következik,milyen volt ide megérkeznem,sokat lendít a dolgon hogy ide elvárások nélkül jöttem.
Franciaország szebb mint emlékeztem a zajok a kertünkben jobbak mint emlékeztem,Tessa azt mondta,"boldog vagyok,hogy megjöttél",Elliot pedig a lépcső tetejéről rohant lefelé, és életemben először egy gyerek szó szerint bele repült a karjaimba majd fél percig szorított.
Nem kellett sok.Patrick elmesélte Kathleennek,hogy jól ment a felvételim.Kaptam hazafelé egy pisztácia frappét a mcdonaldsból.
Most még itt a helyem és itt érzem,hogy jogosan vagyok büszke magamra és hogy ezen nincs mit szégyellni.

chillin' lucie

ma sok időt töltöttem lucie-vel. délután öttől este 10-ig, igazán szuper volt.remekül megértjük egymást és szeretem hogy szeret.,itt egy egész ház és benne én egy babával.olyan végtelenül egyszerű.
üldögél,jön-megy,feláll de mindig elesik.
ha eszem nagyon akar ő is,mindent meg akar kóstolni.megfürdettem,aztán francia utcákon babakocsiban toltam egy órát mezítláb,a kutya is jött,szedtem jázmint.
kilenc körül már nagyon éhes voltam,készítettem magamnak egy kevés ketchupos rizst,és a földön ülve fogyasztottuk.mondjuk ezekben a percekben inkább agglegénynek éreztem magam egy gyerekkel mint aupairnek.a vacsora után ledöntöttem egy nagy pohár jéghideg narancslevet.persze ő is kért és azt hiszem először velem ízlelte meg.egyértelműen szerette,felállt, a pupillái kitágultak és még akart,ezt intenzív csapkodó kézmozdulatokkal jelezte.mindezek még mindig a padlón ülve történtek.
majd felmentünk a szobájába,hogy kicsit rendet tegyek,akkor ő nagyon boldogan rámászott a kétszemélyes nagy matracra és én az óriási fehér plédet többször a magasba lendítettem és aztán beterítettem vele,ezt igazán élvezte és nekem eszembe jutott hogy az apukám ezt sokat csinálta velem és én is igazán szerettem.

juj

1.csukott szemekkel és visszafojtott lélegzettel várom,hogy haza érjek.
2.lassan halad az idő.
3.fáj a gyomrom a lábam a hajam.ideges vagyok.
4.ha eszem,rosszabb.
5.persze azért jókedvem van.mondhatni kicsattanok.
6.elliot ma összesen 5 darab "titkos laboratóriumának" pontos helyét fedte fel előttem valamint azt is megtudtam,hogy néha láthatatlanná is tud válni...leginkább a kettes számú laboratóriumban.
7.egy hónapja,haza hoztunk egy ebihalat és betettük az akváriumba,igen szépen fejlődtek a kis lábai én minden alakalommal mikor láttam majdnem elhánytam magam.tegnap már béka lett belőle és már meg is halt.nagyon gusztustalan volt.
8.tessa bárányhimlős,olyan mint egy beteg kismacska.a szemei aprók és pirosak.

a kérdés tehát elsősorban az,hogyan lehetséges hogy nekünk nincs óceánunk se tengerünk,pedig az olyan szuper és nagy is valamint nélküle unalmas.színes házak,kisváros,egy főutca,rengetek fagyi,turisták alig mert ez nem a legszebb plázs,itt nem elég zöld a víz.túlszép,túlszép,túlszép,az óceán annyira szuper jó.
haza megyek egy hétre május utolsó hetére,aztán visszajövök még egy hónapra.talán teljes őrültség egy hónap miatt pénzt kiadni és ha gondolkozom rajta az egyetlen valóban igazi indokom az,hogy nem tudom mikor lehetek újra francia.imádok francia lenni,és ha lehetek még egy hónapig akkor nem hagyom ki.mindent szeretek ami körül vesz,erről pár napja írtam is,amikor egy kis étteremben ültem,ide szántam,most begépelem,bocsássatok meg ha túl szentimentális,de esküszöm nem erőltetem,ez itt ilyen.: Könnyebb lenne ha nem váltam volna időközben igényes franciává.Ha azt a kevés franciát,amit tudok nem próbálnám olyan elragadóan kiejteni.Ha ma egy és kettő óra között nem ültem volna egy kis utcában minek neve Rue Poquelin Moliére,abban a kávézóban minek neve Les Mots Bleus.Ha azt mondhatnám,nem igaz,hogy mindezt annak a kávézónak a székén ülve írtam meg méghozzá töltőtollal.
Ha nem készítenék olyan isteni jól a fondant au chocolat,minek a belseje mint a neve is mutatja, olvad és folyik.Ha nem lenne egy kávé is előttem meg egy pohár víz.Ha nem lenne a passzióm ez a világ.Ha nem érezném magam képeslapra valónak "a francia élet" címén.
Ha csak úgy innám a kávét és nem azért tenném mert dolgozom tulajdonképpen és fáradt vagyok,főleg a reggeli nyelvtanfolyam miatt meg mert Lucie tegnap lazán lepisilt.
Ha most nem futott volna el mellettem egy futó,Ha nem itt Bordeauxban kezdtem volna el érezni,hogy azért tényleg bármit lehet.
Ha Tessa nem mondta volna azt tegnap,hogy ma rózsaszín napunk lesz.Ha látnék hibákat.Ha a Mollat könyvesboltban nem barnás fül nélküli papírzacskóban nyújtanák át,amit megvásároltál.Ha reggel nem a Brioche Doreé-ban vettem volna egy aszalt paradicsomos-sajtos szendvicset,baquette-ben persze.
Ha nem lenne tőlem jobbra egy kiadó lakás és ha nem állna a biciklim pár utcával arrébb.

már nem úgy van mint régen volt,a szülők vendégségben,én a gyerekekkel fogat mosok,elliot megemlíti,hogy ő tulajdonképpen nagyon szeret pisilni.nevetgélünk.aztán lefektetem őket és én is befekszem közéjük,megnézegetjük a mesekönyvet a vakondról akinek a fejére kakilt valaki,amikor kijött a túrásából,aztán elindul hogy megkeresse azt a bizonyos valakit.elliot nagyon édes,ugyanis kívülről tudja az egészet.
tessának kacagási rohama kerekedik.azt végighallgatjuk.olyan kedvesek ahogy átfogják a nyakam,rám másznak,fogják a kezem miközben magyaráznak valamiket.
a mostani altatás ezekből kifolyólag nehezebb volt,nem sírdogáltak magányosan és elhagyatva a szobájukban,cumikkal a szájukban.viszont percenként felmasíroztak a szobámba egy szál bugyiban,kérdeztek ezt és amazt,érdeklődtek,még megmutattak egy s két oltári trükköt, (pl:elliot kezében egy darab bármit tart,a bármi valóban ott van!igen.aztán megkér csukjam be a szemem.becsukom.mostmár kinyithatom,kinyitom,a bármi már nincs a kezében! teljesen eltűnt.ez a varázslás a négyéveseknél) az ágyamban szeretnének aludni,elemlámpákat akarnak,félnek...de nem! ez átverés volt csak.
most az emeletes ágy,emeletén alszanak ketten,könyvekkel,lámpákkal és zenélő cuccokkal körülvéve.

1.annyi mindent nem szerettem még.
2.

világ zaja

Ma,három órát voltam a nagy bolhapiacon,ami három hétre nyitott meg Bordeaux egyik nagy terén.Egyedül voltam egész nap és mindent pont olyan lassan csináltam,ahogy akartam.szeretek egyedül lenni,azt hiszem jól is tudok.vagyis biztos.Ez a piac nem is igazán bolha de antik,az eladók az összes cuccukkal berendezkednek kis bódékba,azután csak várnak és elragadó franciasággal üldögélnek,a száz éves fotelokon,idős szagú holmikkal és porcelánokkal körülvéve.Átjárnak egymás foteleibe ülni,beszélgetni,bort inni és ebédelni,általános,hogy van kutyájuk,általános,hogy a kutyáknak különleges nyakörvük van,megszokott,hogy a kutyák maguk is különlegesek vagy ha nem is azok de valahogy illenek abba a közegbe.Foxi a gramofon mellett hever,a tacskó megfeszített fejjel áll,és szimatol,a barna shar-pei a bordó,arany enciklopédiák polcának árnyékában fekszik.Rendszeres,hogy a gazdáik szarukeretes szemüvegeket viselnek,rendszeres,hogy látszik rajtuk mivel foglalkoznak.Vannak akik pont olyan elegánsak mint a tárgyaik és emiatt passzolnak tökéletesen a közegbe,vannak akik pont olyan öregek mint a tárgyaik,és habár öregek színes ruhákat és szalmakalapot viselnek,a nők pedig klipszeket a fülükben.Akárhogy is, ezek a bódék a maguk káoszával,mintha képesek volnának elnyelni,soha nem megyek be egyikbe sem ha nincs bent rajtam kívül valaki.Nem tudom miért de mindenki próbál túladni minimum egy babafejen,mindenkinek van eladásra szánt foltos ruhája és bizarr elhasznált hintalova.Ezek az emberek nekem földöntúliak,úgy érzem ha akarnák,foglyul ejthetnének könnyedén,persze nem általános módokon és nem általános célok érdekében.Ha bemész rádszóródhat valami halvány por a plafonról s aztán egy ódon kamrában egy ódon tűzhely mellett találod magad, a csempe zsírfoltos és te ruhákat reparálhatsz életed végéig,néha megérkezik a fogva tartód,de ő sem tehet igazán semmit,ő a tárgyai rabja....
Aztán elbicikliztem teljesen kihalt területekre a kikötő mellett végig,daruk és mindenféle égbe meredő gépek mellett.Egész nap nagyon kísérteties idő volt,egész nap sötétkék volt az ég de néha kisütött a nap,ma két szivárvány volt az égen egy időben.Mikor már túl távolra jutottam és mikor már tényleg sehol nem volt senki s úgy éreztem ideje vissza fordulni,félúton nem tudtam továbbjutni,mert a folyó volt előttem és semmi más,az út eltűnt,az az út ahol a villamos sínek is futnak.a szívem egy pillanatra megállt úgy emlékszem,Chihiro szellemországban.Aztán szerencsére jobbra néztem,ahol a az út,haladt felém majd bő öt perc múlva sínekkel együtt visszakattant a helyére a sorompó felemelkedett a hajó kihajózott és én átjutottam.
A Saint Rémi utcában lezártam a biciklim,vettem egy pisztácia shaket majd megittam egy nagyon csendes téren,a velem szemben lévő házról egy kedves kecske faragott feje nézett rám,végig.
Hazafelé jövet az ég egészen elképesztő színeket öltött,a folyó mellett a korláton ültem kilencig.
Amikor megérkeztem az utcába ahol lakom,úgy döntöttem még maradok kint egy kicsit,leültem a téren egy betonpadra már sötét volt,mindenhonnan esti zajok szűrődtek ki,arra gondoltam vajon van e az embereknek alapvető zajuk? milyen lenne ha minden , a világon minden elhallgatna egy percere? vajon az a csend,amit annak hiszünk?
mostmár itthon vagyok.

paris

nem is írtam párizsi hétvégémről!!
a nagybátyámékkal találkozni isteni érzés volt,követni őket és olyan fagyit enni amit ők vettek nekem,hallgatni,hogy nem eszem eleget és,hogy nem lesz elég a meleg ruha,amit magammal viszek...régen várt,nekem nagyon fontos részei voltak párizsnak.
a város rám felszabadító hatással volt habár én nem hittem,hogy ilyet tud egy város.sosem hiszem senkinek az ilyeneket.
de valóban! tényleg simán táncoltam az utcai zenészek mellett és olyan közel mentem hozzájuk a fotók érdekében,mint soha máskor még.mindig tartok valamitől.hogy megszólítanak,hogy nem szabad hogy béna meg hogy hülyének néznek.itt,most nem.valamiért nem.és istenem! szuper volt.

nem lehetnék fáradtabb és soha nem vártam még ennyire a tavaszi szünet végét.elegem van mindenféle kicsi lényből,ha gyereket látok vagy videót egy kis pingvinről nem az jut eszembe hogy milyen helyes hanem hogy mennyi mennyi gond van vele. megőrjítenek,megőrjítenek a vendégek,akik gyerekszerető emberek lévén az ölemben rugdalózó, rángatózó lucie kezét megsimogatják,a fejét megpuszilják majd továbbállnak.utálok mindenkit aki tessát az iskoláról kérdezi.
amennyire várom a szünet végét,annyira esik jól,hogy lucie nem fogadja el a joghurtot a vendégtől de ha én adom neki mégis megeszi.
ennél talán jobban csak az esik,ha az egész napos,egész nap után 22:14-kor lucie újból felsír és én elindulok csendben lefelé a padlásszobámból a meredek lépcsőn le és hallgatom,talán abbahagyja.és valóban.a lépcső harmadik fokán állva a félhomályban,félúton a szobám és a szobája között,úgy hogy a szaxofon szólót még éppen hallani fentről,úgy állok ott,a harmadik fokon pontosan,és nem is akarok feljönni olyan jó ott.

nem csinálnám másképp

marseillből jött a lilla, 30 fok volt bordóban, leégett a vállunk és a lábunkat egy álomkék vizű szökőkút habjaiba lógattuk a város közepén, a forró napsütésben.a botanikus kertben a lilaakác csodálatos eleganciával virágzik és fut az épületekre,a kert mellett lévő házak árnyas kis udvaraiban,gazdag franciák üldögélnek csíkos napozókon.valahogy az emberek illatosabbak mint márciusban,pedig akkor azt hittem,ezt már lehetetlen túlszárnyalni.
ha esetleg bordóban vacsorázni szeretnél,Lillával mindketten ajánljuk az "El Nacional" éttermet,azon a téren ami pont a Rue Notre Dame-ról nyílik.Isteniek a boraik,és a salátáik fenségesek.Ha hazafelé tartasz,mindenképpen a folyó parton haladj végig,mert itt hajnali egykor is boldog embereket találsz,vannak akik énekelnek és gitároznak,vannak akik egy hangszórót visznek ki,és hatan-heten salsát járnak.Mindenhol leülhetsz kicsit.Ha pár őrülten jó képű fiú megszólít,ne ijedj meg.De tényleg!
Előfordulhat,hogy szerencséd van és a család akiknél laksz- és akiknek van egy pompás francia házuk egy rózsás és akácos kerttel- elmennek otthonról,korán reggel és így te átveheted az irányítást.Bekapcsolhatod a kedvenc jazz zenét sugárzó rádió adódat,felvághatsz egy kevés kolbászt és paradicsomot, kenyeret és mindezt kiviheted a kinti asztalra.A barátnőddel beszélgetve,elfogyaszthatod és aztán főzhettek még sok kanna teát,mert annyira jó csak ülni ott.Biztos akad valami finom keksz is a házban,azt is kivihetitek.
Természetesen ha esik egy kis nyári víz az égből,nem kell bemenni,épp csak meg kell várni míg vége lesz,mert hamar vége lesz hiszen az is éppen csak az illat kedvéért hullik.

http://www.youtube.com/watch?v=f3o8QwraVwM&feature=related

hosszú a hajam

Ma Bordeauxban 27 Celsius fokot mértünk,a időjárás jelentés szerint az idő "derűs".
Tetőtéri szobám rosszabb mint egy szauna,az oda felvezető 15 lépcsőfok közül,a 9. az ahol megcsap a forróság onnan meg egyre csak vadul.
Tegnap is rövidnadrágban is trikóban voltam,mint,ahogy már bő két-három hete járok,csak erről nem tudtatok.Tegnap a tanfolyamom után,Matildával találkoztam és botanikus kertbe mentünk napozni meg enni,a közeli pékségben vettünk minden jót és csokitortát meg cukrokat majd százszorszépekből Matilda koszorút font és közben a Midsummer azaz a nyár ünnepléséről,Svédországban mesélt.A világom végtelen,végtelen egyszerű,nekifogok,hogy írjak valamit ide mert annyira isteni minden napom és a végén kitörlöm mert nem tudom nem sok e az örömöm és nem érthetetlen e is egyben.
A játszótér padján ülök Karolinával aki szintén két ördögre vigyáz,a nap ragyog és minden passzol.Elliotka legjobb barátja Philemon és Tessuka legjobb barátnője Lájli(nem tudom hogy írjuk).Rájuk Karolina figyel,az enyémekre én figyelek.Néha megjelenik egy lógó takonnyal vagy hogy pisilnie kell vagy éppen virágot szedtek nekünk és ezeket akkor mind elintézzük és megköszönjük s aztán folytatjuk a beszélgetést majd megbeszéljük hogy este megiszunk egy sört valahol.
Bonobo koncerten voltam pénteken,Marlénával és Isabellel (németek),szuper-szuper-szuper az a zene,táncoltunk,egy fiú belém szeretett,elhívott egy buliba,elmentem a buliba ettem sajtos tésztát a szuper szép lakás erkélyén,ott aztán több fiú belém szeretett, reggel ötkor hazasétáltam.
Szombaton egy csodaszép helyen piknikeztem egy barátommal,akinek igazi francia neve van...Augustin.Volt bor,sonka,sajtok,baquette és paradicsom és hajnali egyig ültünk a fűben,egészen este nyolctól.Aztán futottunk a villamos után.
Ma összesen 9 órát töltöttem a gyerekekkel.Tessával hatot,Tessával és Eliottal együtt plusz hármat,voltak nehéz pillanatok,főleg az elején.De összeségében ma megettem két pohár joghurtot Tessával,ültem a kertben,a játszótér betonján feküdve (Tessa ötlete volt) néztem az eget,Ninon és Elliot is csatlakoztak később,és ez nem egy szentimentális pillanat.Ez az élet itt,az élet itt a játszós ruháim maximális kihasználása.Az hogy nem mondom hogy "lehetetlen,nem tudom megoldani,hogy lefeküdjek veled a földre",rollereztem,frizbiztem,többször megizzadtam,rengetegszer kaptam virágot,és nagyon sokszor ültek az ölembe,de ültem olyan mérleghintán is ami nagyon kicsi volt nekem ezenkívül Tessára ma rádőlt a cipőszekrény.Ma kétszer főztem spenótot és kétszer tésztát.
Ma megveszem a jegyem Párizsba a jövő hétvégére,de előtte jön egy koleszos barátnőm Marseilléből.

bonobo : http://www.youtube.com/watch?v=T_wBDYOa_Ew&feature=related

flóra : - elliot kérlek rajzolj nekem valamit!
elliot: - de mit?
flóra: - nem tudom,azt neked kell kitalálni!
elliot: - talán egy elefántot!?
flóra: - szuper ötlet! és zorrót és a sheriffet,amint párbajoznak!
elliot: - ó oké! de akkor az elefántot nem...az már nem férne rá.

az asztalon,imádom őket.

100 fok van, olvad a beton,gyöngyözik a homlokom és az orgona nyílás közeli állapotban van.így tolom a gyerekeket vissza az iskolába,a 11:30-tól 13:00-ig tartó itthoni ebéd után.ezt általában egyedül intézem,és emiatt is meg a gyerekek ízláse miatt is,áltálaban tésztát eszünk valamilyen hússal és zöldséggel.vagy halat,lényeg a lényeg,a tészta a fix pont.a tészta jó mert például össze lehet keverni több féle sajttal és lehet rá a ketchupból különböző formákat rajzolni és aztán azt összekeverni és megenni olyan módon mintha egy malac lennél (tessa)
lehet titokban elővenni a kamrából száraz,főtlen,nyers tésztát majd azt összetörögetni apróra igen nagy gonddal és minden ellenállásom ellenére beleszórni a hússal mustárral sajtal már összekevert főtt tésztába (elliot).aztán következik a desszert.természetesen szó sincs arról,hogy bárki bármire várna.várakozás nincs.hűtőre mászás,kotorászás,elejtés,jövés-menés,zizergés,flóóóra nem azt,flóóóra mégis inkább ezt,azt amit te,fúj azt nem,és akkor néha én hogy: "várj",jó de flóóra számoljuk ki hogy melyiket.akkor végül elegem lesz és letszek arról hogy egy tiszta asztalt körbeülve,alattunk a kutyával,csevegve fogyasszuk el a joghurtokat.így inkább mindent kidobálunk az asztalra,ahogy jön.ők meg kis kanalakkal követnek.rettenetes helyesek meg kell őket zabálni.a kis tészta-ketchup halmok felett mondókákkal döntjük el végül hogy elliot a málnás a vaníliás vagy az epres ivójoghurtot döntse e magába.az epres jön ki,de én málnásat iszom(mellesleg ugyanolyan,egyébként is minden joghurt gusztustalan kivéve néha) szóval én málnásat így végül ő is azt de már a kibontásánál előrebocsátja hogy ezután a vaníliás következik és utána röviddel az epres.még mókából azért elveszi tessától a petite danonját,hogy egy kis sírás is legyen de aztán egy percre elcsendesül a ház.egészen addig amig én nevetve fel nem hívom a figyelmüket arra hogy az asztal olyan mint egy szemétdomb és ők aztán igazi malacok,erre elliot édesen kacagni kezd és a málnás lé kibugyog a szájából.nem lehet rájuk haragudni.
ezek után már mehetünk is vissza a suliba.elliot úgy dönt hogy magával hozza a kartondobozt ami akkora mint ő maga és szuper játék.azon gondolkodik,meg kéne mutatni az osztályfőnőkének, a két lyukat amit vágott a dobozra (nagyon büszke)
tessa babakolcsival akar vissza menni.tessa fél pár cipője elveszett,pedig egy órája még megvolt ez biztos,kedvesen belegyezik hogy a barnát vegye fel hisz ő is belátja, ha egyszer nem találjuk nincs mit tenni. a barna cipő kicsit kicsi a harisnyája fel is gyűrődik a sarkánál,én kényes vagyok ilyenekre de őt nem zavarja.még megmutatja a hasát hogy mekkora aztán én is az enyémet hogy az mekkora.nekem nincs is,azt mondja.akkor a babakocsit kitolom és elliot a kutyaszános megoldást preferálja.azt szoktuk hogy a kutya elől megy s a pórázát ráakasztom a kocsi nyelére és ez a szán,futni is szoktam és akkor ordítják hogy gyorsabban és mindig nagyon elfáradok,szóval mondtam elliotnak hogy döntse el hogy mit akar szánt vagy a dobozt hozni,mindent nem lehet (ki gondolta volna hogy ilyen beszélgetésekbe keveredem 21 évesen..."szán vagy doboz! dönts!") persze a karton mellett dönt,magára húzza és az egyszemélyes kocsira felmászik,tessa ül.elindulunk.tessa egész úton énekel,elliot dobozzal a fején, mit fején,a testén áll és eltakar előlem minden kilátást.elfelejtettem említeni hogy tessa ma a pink bársonyruháját viseli.
dobozzal a fejükön járnak miközben arról dalolnak franciául,hogy hogyan ültessünk és neveljünk babot.
a szívem csordultig van szeretettel.

itt van pár kép az életemből.az új párnám,a tavaszi mimózák,a nagypapa kastélyának ablakai és a szuper francia kosár-táskám amiben olyan jól mutat az eper a virágcsokor és az újhagyma is.
a második képen elvileg én vagyok,abban az "egyben lévő" pillanatban,mikor a kék fadongó helikopter zúgással koppant az ablaknak.de én megmentettem és kiengedtem a bordeaux-i tavaszba.valahogy így éreztem magam akkor azt hiszem.remélem ebből ő is megérzett valamit.közben,hogy semmi ne hiányozzon, a házban ez a zene szólt:
http://www.youtube.com/watch?v=CnKQhX3V2vo

a szülők moziban.

a szülők moziba mentek,de előtte szinte mindennel végeztünk.a fürdetés több turnusban, a vacsorázás a salátával és a desszerrel kiegészítve. én mára már eleget tettem,így kathlennel beszélgettem a tálalóban amíg patrick fel és alá rohangált.a kommunikáció varázsára és elképesztő problémamegoldó hatására ma este újra rácsodálkozhattam ugyanis kathlennel megint szóba kerültek meglepő hasonlóságaink és ha már ilyen személyes volt a téma valahogy az is megemlítődött hogy mennyire úgy érzem néha hogy szívből utál,szinte gyilkol a szemeivel.ő erre azt felelte ,hogy ugyanezt érzi velem,az én pillantásom is gyilkol.soha nem tudja hányadán állunk.én erre azt mondtam,hogy még soha nem akartam megölni és úgy általában nagyon kedvelem.ő is így érzi velem.azt is mondta,az is fura ahogy itt élek,ki tudja mik a viszonyok,hogyan kell ezt jól csinálni.hogy sokszor kellemetlen neki még erre is és még arra is megkérnie engem,ezért inkább szól a férjének hogy szóljon nekem hogy mit csináljak.de például akkor sem tudta mi tévő legyen,amikor beteg voltam és egyedül is voltam,itt fönt a harmadikon.mivel fel akart jönni,de nem tudta hogyan tegye vagy hogy én akarom-e,felküldte patrickot...többször.még most is gyakran eszébe jut és bánja hogy nem jött.mit gondolok erről,kérdezi.azt mondtam,erről azt gondolom,hogy most hipp-hopp elmúlt valami ami hónapok óta bántott.
talán nem jön át igazán jól,hogy mennyi itt a meglepő véletlen,pedig ez egészen felvillanyozó.itt vagyok bordeauxban egy olyan családnál akik életmódja az én életmódomba teljesen belepasszol.ki tudta? volt 6 fotó amit láttam róluk,nevezetesen az aupair world.com-on.hát ki tudta? tetszik minden itt és mindent értek is itt.nem szakadtam ki az életemből.
van itt egy nő ráadásul,aki olyan dolgokról beszél,hogy akár magamat is hallhatnám.és ha valami szöget üt a fejembe az biztos hogy fontos kérdés neki is,és valóban,előbb vagy utóbb ki is bukik.
nade 5 darab gyerek alszik.2 cumi,2 alvópléd,alvóállat miegymás megtalálva,sírások megvígasztalva(alap francia nyelvtudással),villanyok lekapcsolva,legó elrámolva,hercegnők megrajzolva,könyvek megnézegetve és mindezt én csináltam és úgy,hogy a már alvó baba nem ébredt fel.a kutya lent alszik.a rohadtdög macskát kizárta valaki és nem engedtem be (mindennap elhatározom,hogy kedvesebb leszek vele).a ház csendes.és a szülők békében ülnek az utópiában (leglazább mozi a világon).őszintén remélem hogy egy esznek aztán valami finomat a szuper kis téren a szuper mozi mellett azokban a szuper borózókávézóvacsorázó egységek valamelyikében.magamnak azt kívánom,hogy lucie ne ébredjen fel.VÉGE.

olyan még soha nem volt hogy ne lett volna valahogy.

itt egy dolog a nehéz.hogy mindezt nem mutathatom meg nektek,nem vehetek nektek itt házakat.szinte fáj,hogy déltől,négyig a napsütésben,kezemben a mandulás csokoládés croissanttal,kezemben a napsütéssel...hogy nem ez a városunk.budapest isteni és az otthonom.de ezt a helyet ismerni.itt eltölteni egy napot.csakúgy bemenni a szépművészeti múzeumba,végigszaladni egy-két La Tour képen.aztán kijönni,aztán egy szépséges bolt,aztán egy két apróságot venni,meginni egy kávét.Benézni abba a csodaszép drapéria boltba ahol elképzelhetetlennek tűnik bármit is meglelni,mindenhonnan függöny minták lógnak.ha lenne egy kastélyom,biztos itt vásárolnék...de nincs,de még így is be lehet menni.mindenki illatos és én is illatos vagyok,white musk,ez hát a francia énem.aztán a tapéta bolt meg a gyógynövényes.de pont úgy,ahogy lennie kell,megfakult és poros provence képek és mindenhol sárgás zsákok,miben szárított rózsbimbók,miben levendulavirágok,nem hiszem el hogy mennyire egyben van itt minden.csak itt kell élni valahogy.az nem lehet hogy ne itt,csak hát közben meg annyira vágyom is haza.
majd .
pénteken moziban voltam egy barátnőmmel aki többekkel együtt egy gyönyörű habár kissé lelakott házat bérel.reggel a piacon nézelődtünk én vettem egy csokor nárciszt és egy pátéval töltött fügét majd náluk a napsütötte teraszon friss baguette-etl fogyasztottam,miközben a többiek főztek,mások kártyáztak.trikóban.mert nyár van.

10:37

10 óra 37 van.Ma már láttam egy dongót.5 óra 30-kor keltem a Magdival.Ő mostmár elment.Volt egy hetünk együtt.Kijött hozzám,rengeteget nevettünk.Sokmindent megnéztünk korántsem mindent.Sokat aludtunk,voltunk betegek is.Vettünk tulipánt,vettünk bort,tejfölt,rúzst.Jókat vacsoráztunk,kalandokba keveredtünk.Megnéztük a Titanicot,hogy legalább addig ne nyugtalanítson a tudat,hogy hamarosan felszáll a vonatra.Felmentünk egy-két toronyba,körülnéztünk a botanikus kertben,táncoltunk kicsit. Voltunk múzeumokban,etettük itthon a macskánkat,esténként megnéztük az
e-mailjeinket, lementünk a folyóhoz,felmentünk a tóhoz,robogtunk a vonaton,sok zenét hallgattunk szinte egyszer sem haragudtunk egymásra.Esőben is átsétáltunk a hídon.Egyszer tűzött a nap.Az óceánnál nem voltunk.
Gondoltunk arra,hogy ez szuper.
Mostmár 10 óra 50 van.Nem tudom mikor,de valamikor ma megérkezik a Magdi és az én házamba, 5 gyerek 2 felnőtt és egy kutya.Azt fogják mondani hogy ez az ő házuk és mosolyognak majd.
Rettenetes üresnek érzem magam.

engedjétek meg hogy hippi legyek.engedjétek hogy nyár legyen.engedjétek hogy locsoljak festékkel falakat.
és ezt hallgassátok még.

http://www.youtube.com/watch?v=jtH8m_i8O7k

több dolgok vannak földön és égen mintsem bölcs elmétek álmodni képes

nem vagyok egy nagy futó.még mindig nem.de franciaországban a tavaszban futni az leírhatatlan.azért itt van pár dolog.az útvonal először a thiers-benauge villamos állomás felé,onnan tovább a vonalon a jardin botanique.aztán ezen által,kertészek,napsütés,föveny,virágok,káposztaféleségek épp hogy nyulak nincsenek.MILYEN DOLOG ÁTFUTNI A BOTANIKUS KERTEN BORDEAUXBAN DÉLELŐTT 11-KOR,10 CELSIUS FOKBAN??irigylem a koherens magam( még akkoris ha ezt így nem használjuk) a kertben természetesen van egy mesterséges tó vannak sirályok,akik előttem rebbennek fel,aztán ki a Garrone partra,s a folyó másik oldalán a gyönyörű várost látván ott végigkocogni egészen az étteremig ami a víz fölé épült és nagy cölöpökön áll.láttam három barátkozó vizipatkányt! úsztak a napsütésben és egyáltalán nem voltak patkány szerűek.
eredmények ezeken kívül:
- rájöttem hogy tényleg csak el kell indulni.
- 4 db kedves bonjour!
- 1 bonjour és a kérdés miszerint nem fázom e?
- kb 7 kedves mosoly.
- a sarki fodrász hajrája.
fuss az füvükön,biciklizz az utaikon,vidd iskolába a gyerekeiket,köszönj ugyanazoknak az embereknek,legyen egy kedvenc rádió adód,vedd meg rendszeresen a szeretett magazinod,idd a kávéjukat, rebbentsd fel a sirályaikat,hallgasd a galambjaikat purrogni. egészen egyszerű a recept.

10 órával később: Ez,ami van,hogy nem történnek óriási dolgok és mégis mindegyik ezer érzelmet vált ki belőlem.Folyamatos játék,hideg-meleg,süllyedés és felemelkedés,minden hangulat egy következmény,ezer történés alkotja meg.
Az egész napom isteni volt,tökéletes.A futás után Bordeauxban 16 fok lett és olyan napsütés hogy köze sem volt a gyenge tavaszi melengető sugarakhoz,ez nyári perzselés volt,Matildával (a svéd lány) a másik csodaszép kertben (Jardin Public) ebédeltünk, (desszertet máshol ettünk.creme brulé és csokoládé mousse) beszélgettünk.Később elmentem a gyerekekért,a pulcsis időben egy órát játszottunk a téren.Ilyenkor már sok a kölyök és természetesen lehetetlen csak a " sajátjaimmal" játszani.Természetes hogyha ordítva rohanok körös-körül a téren,farkast utánozván,erre felfigyelnek a játékra éhes apró vadak és a semmiből egyszerre hatot kergetek a kettő helyett.Itthon,mivel ma csütörtök van,Salomé és Sebastian(a két nagyobbik,az apuka előző házasságából) már itt voltak.Óriási hancurozás kezdődött a négy között és rettenetesen büszke voltam magamra hogy fél órával később mind illatozott a szappantól és a sampontól.
Majd a szokásos,Lucie fürdetés,terítés később az asztal lerámolása.Mindezt őszintén szívesen csinálom.Ami megzavar az a köszönömök hiánya.
Reggel a hajam szép copfban nyitott ablakok mellett hangos zenét hallgatva kicseréltem a rettentő piszkos kanapé huzatot.Kedvem volt hozzá és az eredménnyel nagyon meg voltam elégedve.Nem volt nagy munka de nem az én dolgom és ráadásul igen látványos,így biztos voltam benne hogy megjegyzik majd este,nem tették.egyáltalán,talán észre sem vették.Különös,hogy mit hozott ez ki belőlem.Rosszabb kedvem nem is igen lehetett volna.Miután a rendbe hozott konyhában a e,rádió mellett sajnáltam magam kicsit és elgondolkoztam az emberi lelkeken,21:40-kor feljöttem a szobámba.Az ágyamon egy papírból hajtogatott virágot találtam amire egy nagyon kedves madár van rajzolva és nevem van rajta szép betűkkel.Salométől kaptam.Nem tudom miert,Nem tudom mit tettem?Csináltam valami jót? Én nem értem Ő mit mond,Ő nem érti Én mit mondok,nem is szoktunk beszélni,kéthetente látom,10 éves,nem vagyok senkije.De Nekem rajzolt és hajtogatott.Hát mi ez ha nem le és fel? Az egyik elfelejt a másik meg még szeret is csak nem tudod.Aztán amikor valami rossz,akkor megszólal és te csak állsz széttárod a karod és arra gondolsz " a fenébe is! hogy lettem én most megint ennyire boldog?"

hír

p é n t e k b o r d e a u x 1 4 f o k .

kérdések 21 és háromnegyed évesen

betegnek lenni külföldön,rossz dolog.ha dolgod van,és külföldön vagy és beteg vagy,mégrosszabb. ha gyerekekre vigyázol és külföldön vagy és beteg vagy az szuper rossz.ha beteg vagy és külföldön vagy és a gyerekek akikre vigyázol szintén betegek az hiper rossz,mert ebben az esetben a nap elején,amikor nagy nehezen összeszedted magad azzal a tudattal,hogy majd a reggeli körök után visszafekszel meg fogják tőled kérdezni,hogy "azt gondolod itthon tudsz maradni a gyerekekkel?" ezt pontosan az után fogják megkérdezni,hogy kétszer utaltak rá,hogy a gyerekek nincsenek ma formában,valakinek vigyázni kéne rájuk.de tőled az előzékeny válasz elmaradt,helyette öblögetsz kicsit még a teáddal és felkészülsz a csapásra lélekben.aztán megkérdezik és azt mondod,sajnos nem megy mert magam is igen rosszul vagyok,valamint tegnap is itthon voltam velük és a hétvégét is velük meg a nagyszülőkkel töltöm,mert ti elutaztok pihenni.
ezután következnek azok a pontok,amikor egy nő pont olyan kegyetlen kezd lenni,mint amilyen kedves tud lenni egyébként.alapos gyanúm van arra,hogy ilyesfajta viselkedésre tényleg csak a nők képesek.iszonyatosan csúnyán néz és azt mondja ma ő viszi a gyerekeket iskolába,mivel ez a te dolgod lenne és így nem marad dolgod semmise,ezért marad a téblábolás és a lődörgés,amíg ők öltöztetnek és nagyon indulnak.persze jobban indulnak mint máskor,és te csak állsz egyik lábadról a másikra s néha feladsz egy cipőt vagy egy kabátot közben pedig rettenetesen hálás vagy,hogy a kölykök ma nem ellenkeznek.
miért érzed közben úgy,hogy rosszat tettél ha nem is a te dolgod az egész napos felügyelet? miert nem érzed úgy,hogy bátor vagy hogy ki tudtad mondani "nem"? miert érzed úgy,hogy semmi sem egyszerű és talán rászolgáltak hogy szívességeket tegyél? miert érzed úgy,hogy valamit tenned kéne? miert érzed úgy hogy érted senki sem aggódik? honnan jött hirtelen az a különös gondolat,hogy nem vagy senkijük és a gyerekeik is szinte senkik neked,hogy nem érdekel téged sem hogy betegek és ez munka és nem szeretet meg szívességek? hogy lehetnek ilyenek az én fejemben? mi minden lesz más attól,hogy náluk lakom? mik a viszonyok? hogy vannak a sorrendek a fokozatok? van e jogod az ő házukban betegnek lenni és aludni egész nap, a teájukat fogyasztani miközben az ő beteg gyerekeik,akik miatt te itt vagy,az iskolában kókadoznak? ők gyógyuljanak meg előbb vagy te? érdekel valakit,hogy az van a papíron,hogy 9:30-16:30-ig nincs dolgod? számít ez ha a velük élsz?
És ti felnőttek,tényleg azt mondjátok ez csak nehezebb lesz?

heyyo

Ez most csak összefüggések nélkül fog menni.Nincsen fő esemény,amit el szeretnék mesélni.
Lucinek kinőtt egy darab foga,amikor először említették,teljesen hidegen hagyott,amikor először benyúltam a szájába és az ujjamra harapott,gőgicsélve s igen elégedetten rágcsálta...nem tudtam abbahagyni a nevetést.az első fog! csodálatos!
Elliottal ha mesét nézünk,a kanapén ülünk és ő bevacakolja magát az ölembe,a kezem fogja kedvesen és a haját az arcomba túrja...én így igazán nem is nézek semmit.Leginkább csak gyerekhajat szagolok és puha kezeket érzek.
Tessával az iskolában minden reggel megnyomjuk a lépcsőházi villanykapcsolót és mikor a neon fénycső rezegve kigyullad,együtt ájulunk el,hogy "mágikus varázslat",ez amolyan rituálé,nekünk már.
Amikor hazafelé sétálunk délután,bemegyünk a játszótérre,ami csak a miénk mert mostanság elég hideg van.Én vagyok a farkas,ők meg rohangálnak fel s alá a játékszerkezeteken,és rettenetesen félnek.Látnátok a tébolyult izgalmat az arcukon,ha közeledek,néha attól tartok elájulnak bele.
A nyelvtanfolyamom egyik izgalmas része,a szavak kiejtésének gyakorlása,erre fél órát szánunk alkalmanként de egy másik tanárral.Ez a tanár egy alacsony 65 körülinek kinéző nő,ősz,tüsi hajjal,vékony,aszott testalkattal,bagós múlttal,az a fajta,akin tényleg messziről látszik,hogy egész életében dohányzott.a körmei sárgák és a bőre száraz és bordós színezetű,papír vékony,talán erre mondják,hogy pergament szerű.szemüveget,pirosat visel,vastag kereteset.A munkáját,elképesztően komolyan veszi.Nem csak artikulál,de gyomorlélegez, tornázik,lazít,nyakat masszíroz,guggol,sziszeg,kacag,mosolyog,él.Azon gondolkozom a félórái alatt,vajon hogyan lehet ezt ennyire komolyan venni? egy művelődési házban,65 évesen a francia kiejtés gyakoroltatását marokkóiakkal és arabokkal.hogyan lehetséges? ez a nő egy különös energiabomba,valami módon rettentően bizarr de egyben nagyon szimpatikus.Egy szó mint száz,arra jutottam vele kapcsolatban (és ez nem az én fantáziám,ti is ezt gondolnátok ha látnátok) hogy minden második este megiszik egy üveg wiskyt a francia lakásában ahol tök egyedül lakik,úgy sejtem meztelenül van ilyenkor,a rekedt,érdes hangján ordibál.Méghozzá a tökéletesen kiejtett szavakat,rímeket és mondókákat ordítja.Néha néha bele egy tükörbe,ezen majd hangosan röhög,újra meghúzza az üveget és odább táncolrepülugrikszökken.
Más,
Ami eszembe jutott pár napja,az az hogy a nagyiéknél a telken azért Nekünk a lányokkal mindenképpen idilli életünk volt.Érdekes hogyha egy filmben látnám,hogy három lány egy nyári házban a nagyszüleivel tölti a nyarat s mindenféle móka fellelhető a napjaikban,akkor biztos nagyot sóhajtva azt mondanám "bár nekem is lett volna ilyen".Jó hogy eszembe jut,hogy volt.Millió emlékem van de valami miatt mostanában azok a neon színű műanyag tányérok járnak a fejemben,amikbe a pudingot porciózták ki nekünk.A nagyival mindig dugtunk bele sportszelet morzsákat és a kis edények sorban álltak a hűtőben,amíg teljesen le nem hűltek...engem ezzel az őrületbe kergetvén.Amikor már lehetett enni,szedtünk hozzá epretmálnátribizlit és így voltunk mi a Barbi Dorcsi és Flóra.
A nagyiék tényleg csak jót érdemelnek.
Mindenki csak jót.

mandulagyulladás

Mandulagyulladásom van.A betegség lefolyása a szokásos,semmi láz,komolyabb tünet vagy elviselhetetlen rossz közérzet.Ezek miatt akár szerencsésnek is vallhatnám magam de mégsem teszem.Nemhogy másnak de nekem is nehéz elhinnem ha beteg vagyok,nem is gondolnátok mekkora teher ez egy olyan embernek akit alapvetően nagyban befolyásol mások véleménye."vajon elhiszik,hogy aludnom kell?" "vajon azt gondolják,hogy lusta vagyok?" és hasonlók tömkelege.
Valami most mégis kicsit más.Habár semmi komoly tünet nem jelentkezett azért a mandulám észbontóan fáj már két napja.Észbontóan.Nem tudok nyelni,és ami a legfurább...ami miatt egyáltalán írok most,az az a felfedezés,hogy én sosem vettem észre igazán hogy van nyálam.Nem is tudom,vajon mindig ennyi volt? Lehetetlen hogy ennyit nyeltem eddigi életem során is.Ez egy életprogram.Gyakorlatilag azért alszom hogy ne kelljen ezzel bajlódnom,olyan ez mint a telefonon a 2 percre beállított szundi program.Kinyomja az ember egyszer és azzal a boldog tudattal hullik vissza az édes álomba,hogy ezt most-ha nem is örökre-de legalább 2 boldog percre elintézte.Én pontosan így vagyok a nyálam nyelésével.Nyelek és őszintén megjegyzem magamban,hogy "najó,akkor most egy perc nyugalom" vagy lehetséges még a gyűjtögetés,a nyál ide s oda tevése a számban,öblögetés,jobbra-balra,szűrés,illetve megpróbálni leereszteni,anélkül hogy nyelnék...ez eddig csak egyszer sikerült.A nyálam pohárba gyűjtésére eddig nem bírtam rávenni magam,most pár perce mégis megtettem.Gondolhatjátok,a helyzet nem javul semmit.Próbálok nem rá gondolni,elterelni a saját figyelmem,de akárhogy próbálom nem megy,mi sem bizonyítja ezt jobban mint az egy deciliternyi cucc a pohárban...tíz perc leforgása alatt.
Emberek van nyálatok!

Kezdem ott,hogy a magdi megvette a repülőjegyet párizsba, a beszállókártyája a kezében van.ha minden tökéletesen halad a barbi is megveszi pár nap múlva, egy hétig lakunk majd egy francia lakásban hárman és zabáljuk a csigát.ez biztos.ha biarritz partjai és archachon homokdűnéit már meguntuk akkor elutazunk Toulouseba ami egy órára van de akkor még mindig nem láttuk Bordeauxot.valószínüleg sok bort is fogunk inni a helyi kedves helyeken.A projektem a svéd barátnőmmel...mert van olyanom,mostanság az,hogy minél több helyet fedezzünk fel ami olcsó és franciás.pár napja például a kortárs művészeti múzeum kávézóját, a harmadik emeleten.ma pedig a botanikus kert kávézóját,ahol csak három asztal van és pont olyan mintha volna egy remekbe szabott kerted ahol felszolgálják a forró csokit.tavasz van,melegek a napsugarak és ezt teljesen rendben lévőnek érzem habár ha gondolkozom eg kicsit rá kell jönnöm,hogy nincs még március de ami a legfurább,hogy február sincs még.rügyeznek a fák,nyílnak az első virágok,nő a bölcsességfogam és szinte el sem tudom képzelni,hogy otthon szürkeség van és ötkor sötét.

A garrone parton ettem egy fél baguettet egy kiló licsivel.arra gondoltam hogy nem akarok többet nagyot gondolni.szeretném elültetni a licsi magot,hátha lesz egy fám.azt hiszem talán én is vonzódom a fákhoz. Az aggaszt,hogy valószínüleg nem nőne ki és csalódnék,ha kinőne,akkorsem szerené az itteni éghajlatot. Arra is gondoltam,amikor ma reggel a piacon voltam,hogy a sajtok is vonzanak.Gyönyörű kerekek és a szaguk sem zavar.Jó lenne ha foglalkozhatnék sajtal.Lenne egy egész nagy pajtám, rengeteg polccal és mindenütt sajtok volnának.A folyó parton a padon,arra gondoltam,hogy talán inkább pék lennék,de a lány akivel voltam,azt mondta az hülyeség mert nagyon korán kell kelni és valószínüleg rettenetesen unalmas is. Mindenesetre maga a gondolat is remek,hogy lehet minden szuper egyszerű.ha az ember akar,akkor csinálhat egyetlen dolgot egész életében, dagaszthat kenyértésztát.Lehet ádáz vagy jó. el kell csak dönteni. Azt még most nem tudom pontosan hogy galád vagyok e vagy talán inkább jó. Most mindenesetre elmegyek az óceán partjára a franciákkal.