10:37

10 óra 37 van.Ma már láttam egy dongót.5 óra 30-kor keltem a Magdival.Ő mostmár elment.Volt egy hetünk együtt.Kijött hozzám,rengeteget nevettünk.Sokmindent megnéztünk korántsem mindent.Sokat aludtunk,voltunk betegek is.Vettünk tulipánt,vettünk bort,tejfölt,rúzst.Jókat vacsoráztunk,kalandokba keveredtünk.Megnéztük a Titanicot,hogy legalább addig ne nyugtalanítson a tudat,hogy hamarosan felszáll a vonatra.Felmentünk egy-két toronyba,körülnéztünk a botanikus kertben,táncoltunk kicsit. Voltunk múzeumokban,etettük itthon a macskánkat,esténként megnéztük az
e-mailjeinket, lementünk a folyóhoz,felmentünk a tóhoz,robogtunk a vonaton,sok zenét hallgattunk szinte egyszer sem haragudtunk egymásra.Esőben is átsétáltunk a hídon.Egyszer tűzött a nap.Az óceánnál nem voltunk.
Gondoltunk arra,hogy ez szuper.
Mostmár 10 óra 50 van.Nem tudom mikor,de valamikor ma megérkezik a Magdi és az én házamba, 5 gyerek 2 felnőtt és egy kutya.Azt fogják mondani hogy ez az ő házuk és mosolyognak majd.
Rettenetes üresnek érzem magam.

engedjétek meg hogy hippi legyek.engedjétek hogy nyár legyen.engedjétek hogy locsoljak festékkel falakat.
és ezt hallgassátok még.

http://www.youtube.com/watch?v=jtH8m_i8O7k

több dolgok vannak földön és égen mintsem bölcs elmétek álmodni képes

nem vagyok egy nagy futó.még mindig nem.de franciaországban a tavaszban futni az leírhatatlan.azért itt van pár dolog.az útvonal először a thiers-benauge villamos állomás felé,onnan tovább a vonalon a jardin botanique.aztán ezen által,kertészek,napsütés,föveny,virágok,káposztaféleségek épp hogy nyulak nincsenek.MILYEN DOLOG ÁTFUTNI A BOTANIKUS KERTEN BORDEAUXBAN DÉLELŐTT 11-KOR,10 CELSIUS FOKBAN??irigylem a koherens magam( még akkoris ha ezt így nem használjuk) a kertben természetesen van egy mesterséges tó vannak sirályok,akik előttem rebbennek fel,aztán ki a Garrone partra,s a folyó másik oldalán a gyönyörű várost látván ott végigkocogni egészen az étteremig ami a víz fölé épült és nagy cölöpökön áll.láttam három barátkozó vizipatkányt! úsztak a napsütésben és egyáltalán nem voltak patkány szerűek.
eredmények ezeken kívül:
- rájöttem hogy tényleg csak el kell indulni.
- 4 db kedves bonjour!
- 1 bonjour és a kérdés miszerint nem fázom e?
- kb 7 kedves mosoly.
- a sarki fodrász hajrája.
fuss az füvükön,biciklizz az utaikon,vidd iskolába a gyerekeiket,köszönj ugyanazoknak az embereknek,legyen egy kedvenc rádió adód,vedd meg rendszeresen a szeretett magazinod,idd a kávéjukat, rebbentsd fel a sirályaikat,hallgasd a galambjaikat purrogni. egészen egyszerű a recept.

10 órával később: Ez,ami van,hogy nem történnek óriási dolgok és mégis mindegyik ezer érzelmet vált ki belőlem.Folyamatos játék,hideg-meleg,süllyedés és felemelkedés,minden hangulat egy következmény,ezer történés alkotja meg.
Az egész napom isteni volt,tökéletes.A futás után Bordeauxban 16 fok lett és olyan napsütés hogy köze sem volt a gyenge tavaszi melengető sugarakhoz,ez nyári perzselés volt,Matildával (a svéd lány) a másik csodaszép kertben (Jardin Public) ebédeltünk, (desszertet máshol ettünk.creme brulé és csokoládé mousse) beszélgettünk.Később elmentem a gyerekekért,a pulcsis időben egy órát játszottunk a téren.Ilyenkor már sok a kölyök és természetesen lehetetlen csak a " sajátjaimmal" játszani.Természetes hogyha ordítva rohanok körös-körül a téren,farkast utánozván,erre felfigyelnek a játékra éhes apró vadak és a semmiből egyszerre hatot kergetek a kettő helyett.Itthon,mivel ma csütörtök van,Salomé és Sebastian(a két nagyobbik,az apuka előző házasságából) már itt voltak.Óriási hancurozás kezdődött a négy között és rettenetesen büszke voltam magamra hogy fél órával később mind illatozott a szappantól és a sampontól.
Majd a szokásos,Lucie fürdetés,terítés később az asztal lerámolása.Mindezt őszintén szívesen csinálom.Ami megzavar az a köszönömök hiánya.
Reggel a hajam szép copfban nyitott ablakok mellett hangos zenét hallgatva kicseréltem a rettentő piszkos kanapé huzatot.Kedvem volt hozzá és az eredménnyel nagyon meg voltam elégedve.Nem volt nagy munka de nem az én dolgom és ráadásul igen látványos,így biztos voltam benne hogy megjegyzik majd este,nem tették.egyáltalán,talán észre sem vették.Különös,hogy mit hozott ez ki belőlem.Rosszabb kedvem nem is igen lehetett volna.Miután a rendbe hozott konyhában a e,rádió mellett sajnáltam magam kicsit és elgondolkoztam az emberi lelkeken,21:40-kor feljöttem a szobámba.Az ágyamon egy papírból hajtogatott virágot találtam amire egy nagyon kedves madár van rajzolva és nevem van rajta szép betűkkel.Salométől kaptam.Nem tudom miert,Nem tudom mit tettem?Csináltam valami jót? Én nem értem Ő mit mond,Ő nem érti Én mit mondok,nem is szoktunk beszélni,kéthetente látom,10 éves,nem vagyok senkije.De Nekem rajzolt és hajtogatott.Hát mi ez ha nem le és fel? Az egyik elfelejt a másik meg még szeret is csak nem tudod.Aztán amikor valami rossz,akkor megszólal és te csak állsz széttárod a karod és arra gondolsz " a fenébe is! hogy lettem én most megint ennyire boldog?"

hír

p é n t e k b o r d e a u x 1 4 f o k .

kérdések 21 és háromnegyed évesen

betegnek lenni külföldön,rossz dolog.ha dolgod van,és külföldön vagy és beteg vagy,mégrosszabb. ha gyerekekre vigyázol és külföldön vagy és beteg vagy az szuper rossz.ha beteg vagy és külföldön vagy és a gyerekek akikre vigyázol szintén betegek az hiper rossz,mert ebben az esetben a nap elején,amikor nagy nehezen összeszedted magad azzal a tudattal,hogy majd a reggeli körök után visszafekszel meg fogják tőled kérdezni,hogy "azt gondolod itthon tudsz maradni a gyerekekkel?" ezt pontosan az után fogják megkérdezni,hogy kétszer utaltak rá,hogy a gyerekek nincsenek ma formában,valakinek vigyázni kéne rájuk.de tőled az előzékeny válasz elmaradt,helyette öblögetsz kicsit még a teáddal és felkészülsz a csapásra lélekben.aztán megkérdezik és azt mondod,sajnos nem megy mert magam is igen rosszul vagyok,valamint tegnap is itthon voltam velük és a hétvégét is velük meg a nagyszülőkkel töltöm,mert ti elutaztok pihenni.
ezután következnek azok a pontok,amikor egy nő pont olyan kegyetlen kezd lenni,mint amilyen kedves tud lenni egyébként.alapos gyanúm van arra,hogy ilyesfajta viselkedésre tényleg csak a nők képesek.iszonyatosan csúnyán néz és azt mondja ma ő viszi a gyerekeket iskolába,mivel ez a te dolgod lenne és így nem marad dolgod semmise,ezért marad a téblábolás és a lődörgés,amíg ők öltöztetnek és nagyon indulnak.persze jobban indulnak mint máskor,és te csak állsz egyik lábadról a másikra s néha feladsz egy cipőt vagy egy kabátot közben pedig rettenetesen hálás vagy,hogy a kölykök ma nem ellenkeznek.
miért érzed közben úgy,hogy rosszat tettél ha nem is a te dolgod az egész napos felügyelet? miert nem érzed úgy,hogy bátor vagy hogy ki tudtad mondani "nem"? miert érzed úgy,hogy semmi sem egyszerű és talán rászolgáltak hogy szívességeket tegyél? miert érzed úgy,hogy valamit tenned kéne? miert érzed úgy hogy érted senki sem aggódik? honnan jött hirtelen az a különös gondolat,hogy nem vagy senkijük és a gyerekeik is szinte senkik neked,hogy nem érdekel téged sem hogy betegek és ez munka és nem szeretet meg szívességek? hogy lehetnek ilyenek az én fejemben? mi minden lesz más attól,hogy náluk lakom? mik a viszonyok? hogy vannak a sorrendek a fokozatok? van e jogod az ő házukban betegnek lenni és aludni egész nap, a teájukat fogyasztani miközben az ő beteg gyerekeik,akik miatt te itt vagy,az iskolában kókadoznak? ők gyógyuljanak meg előbb vagy te? érdekel valakit,hogy az van a papíron,hogy 9:30-16:30-ig nincs dolgod? számít ez ha a velük élsz?
És ti felnőttek,tényleg azt mondjátok ez csak nehezebb lesz?

heyyo

Ez most csak összefüggések nélkül fog menni.Nincsen fő esemény,amit el szeretnék mesélni.
Lucinek kinőtt egy darab foga,amikor először említették,teljesen hidegen hagyott,amikor először benyúltam a szájába és az ujjamra harapott,gőgicsélve s igen elégedetten rágcsálta...nem tudtam abbahagyni a nevetést.az első fog! csodálatos!
Elliottal ha mesét nézünk,a kanapén ülünk és ő bevacakolja magát az ölembe,a kezem fogja kedvesen és a haját az arcomba túrja...én így igazán nem is nézek semmit.Leginkább csak gyerekhajat szagolok és puha kezeket érzek.
Tessával az iskolában minden reggel megnyomjuk a lépcsőházi villanykapcsolót és mikor a neon fénycső rezegve kigyullad,együtt ájulunk el,hogy "mágikus varázslat",ez amolyan rituálé,nekünk már.
Amikor hazafelé sétálunk délután,bemegyünk a játszótérre,ami csak a miénk mert mostanság elég hideg van.Én vagyok a farkas,ők meg rohangálnak fel s alá a játékszerkezeteken,és rettenetesen félnek.Látnátok a tébolyult izgalmat az arcukon,ha közeledek,néha attól tartok elájulnak bele.
A nyelvtanfolyamom egyik izgalmas része,a szavak kiejtésének gyakorlása,erre fél órát szánunk alkalmanként de egy másik tanárral.Ez a tanár egy alacsony 65 körülinek kinéző nő,ősz,tüsi hajjal,vékony,aszott testalkattal,bagós múlttal,az a fajta,akin tényleg messziről látszik,hogy egész életében dohányzott.a körmei sárgák és a bőre száraz és bordós színezetű,papír vékony,talán erre mondják,hogy pergament szerű.szemüveget,pirosat visel,vastag kereteset.A munkáját,elképesztően komolyan veszi.Nem csak artikulál,de gyomorlélegez, tornázik,lazít,nyakat masszíroz,guggol,sziszeg,kacag,mosolyog,él.Azon gondolkozom a félórái alatt,vajon hogyan lehet ezt ennyire komolyan venni? egy művelődési házban,65 évesen a francia kiejtés gyakoroltatását marokkóiakkal és arabokkal.hogyan lehetséges? ez a nő egy különös energiabomba,valami módon rettentően bizarr de egyben nagyon szimpatikus.Egy szó mint száz,arra jutottam vele kapcsolatban (és ez nem az én fantáziám,ti is ezt gondolnátok ha látnátok) hogy minden második este megiszik egy üveg wiskyt a francia lakásában ahol tök egyedül lakik,úgy sejtem meztelenül van ilyenkor,a rekedt,érdes hangján ordibál.Méghozzá a tökéletesen kiejtett szavakat,rímeket és mondókákat ordítja.Néha néha bele egy tükörbe,ezen majd hangosan röhög,újra meghúzza az üveget és odább táncolrepülugrikszökken.
Más,
Ami eszembe jutott pár napja,az az hogy a nagyiéknél a telken azért Nekünk a lányokkal mindenképpen idilli életünk volt.Érdekes hogyha egy filmben látnám,hogy három lány egy nyári házban a nagyszüleivel tölti a nyarat s mindenféle móka fellelhető a napjaikban,akkor biztos nagyot sóhajtva azt mondanám "bár nekem is lett volna ilyen".Jó hogy eszembe jut,hogy volt.Millió emlékem van de valami miatt mostanában azok a neon színű műanyag tányérok járnak a fejemben,amikbe a pudingot porciózták ki nekünk.A nagyival mindig dugtunk bele sportszelet morzsákat és a kis edények sorban álltak a hűtőben,amíg teljesen le nem hűltek...engem ezzel az őrületbe kergetvén.Amikor már lehetett enni,szedtünk hozzá epretmálnátribizlit és így voltunk mi a Barbi Dorcsi és Flóra.
A nagyiék tényleg csak jót érdemelnek.
Mindenki csak jót.