nézzük.

a gyerekek gyakran fárasztóak,gyakran kiábrándítóak és ijesztőek de gyakran nem azok és az iszonyatosan jó.pedig nem vagyok annyira oda értük.
már régóta le akarom írni,hogy nagyon érdekes ez,ahogy én velük vagyok.szerdánként tessával annyi időm van,hogy senki másnak nincs ennyi ideje egy gyerekkel csak egy anyának vagy egy apának.én nem vagyok sem anya sem apa.én huszonegy éves vagyok és mégis eltöltök egy három évessel hat órát.hat órát egy 18 Celsius fokos téli napon.az első megdöbbentő pillanat,amikor rájössz,hogy nem kell sehova sietni.leomlanak a falak mert nincs két gyerek,az egyik mindig aggódik a másikért,elvesz valamit,ráugrik,siettet,lassít,én vagyok a nagy de közös nyelv nélkül nem tudom őket igazi közös nevezőre hozni.fél megoldásokat tudok,mert nem bíznak bennem teljesen,valaki mindig elégedetlen,valaki mindig sír.
de egyel,egyedül egy napsütötte napon.az felemelő.ez a legjobb szó.aki tudja próbálja ki.hazjönni az iskolából és minden egyes bokorba elbújni úgy hogy a hároméves megmondja hogy és hova rejtőzz el.aztán megtalál,és mégegszer akarja és még és még.menni kéne enni adni neki,de ha egyszer nem éhes,rá érés.
minden botot összegyűjteni,minden kavicsot,a botokra minden leveleket feltűzni,majd sorjában leszedni mert mégsem szép.a fadarabokat a kavicsokkal ki tudja miert dörzsölgetni.fél órán át ülni a mérleghinta egy oldalán,öledben a háromévessel aki énekelget néha nevetgél néha rád szól.hazaérni magunk után húzva egy kétszer akkora faágat mint ő maga,rájönni arra,hogy nem baj hogy hazavisszük.kit érdekel hogy felszedte? miert volna baj? miert hittem hogy baj.hogy rá kéne szólni?furcsa.
tésztát enni,egy óra alatt,hercegnőnek átöltözni,elindulni a könyvtárba a hercegnő ruhában.miert hittem hogy rá kéne szólni? miert ne jöhetne egy rózsaszín bársony jelmezben? könyvtár.cumi a szájban.egy táncról szóló könyvet nézeget,észrevenni hogy minden lefotózott mozdulatot alaposan megnéz majd ráncolt homlokkal,ugyanabba a mozdulatba rendezi magát.
van nálunk egy plüss nyuszi is.a neve emilie jolie,de volt flóra is.igen.
elindulni haza.a 10 perces út,egy és fél órás.elálmosodik a betonházak között,leülni vele egy padra,aludni akar azt mondja de nem otthon,a pad meleg a nap süt.nekem dől kicsit.ülni vele.

elvárások

Gondolkozom azon mit írhatok ide és mit nem.Mindenki vár valamit,ha rosszkedvű vagyok,ha épp csak érezni valami csekély keserűséget a bejegyzésemben,többen is aggódnak és megírják e-mailben.Aki nem írja meg...s itt leginkább a szüleimre gondolok,az csak simán aggódik.Természetes hogy csak a nagyszerű érzéseket akarom megosztani.Azok nem igazán vetnek fel kérdéseket.Viszont érdekes,hogy valahol még a dícséret is zavar.Nem jól fogalmazok,mert nem zavar,őrülten jól esik de nem tudom mennyire igazak.Vajon szabad vagyok? Valami nagyot teszek? Messzire mentem? Tudom mit csinálok? Van célom? Boldogabb vagyok mint szoktam lenni? Ha boldog vagyok itt az nem csak abból adódik,hogy alapvetően tudom jól látni a dolgokat?
Itt minden új és természetesen új dolgokat könnyű csodálni.Ez megvan bennem,ez tényleg jó.
Én nem valósítom meg önmagam,de az biztos,hogy odafigyelek magamra és a reakcióimra.
Megmondják nekem,hogy mit csináljak és ha előbb jövök fel a szobámba utánam jönnek és azt mondják,"a munkád nem ért véget a fürdetéssel."
Minden hiába,a munkám meghatározhatatlan a vége behatárolhatatlan,velük élek.legyen okos aki tud.Mennyit ér,amit csinálok,mennyire vagyok Velük szerencsés? minden csak viszonyítás kérdése.ez mindig igaz.
De szabadidőm is van,elég sok,de megkérnek szívességekre,viszont kapok is cserébe.Házat egy hétre,ingyenes Bordeaux látogatást az idegenvezető nagymama jóvoltából,ingyenes nyelvtanfolyamot.
Csinálom,amíg megéri.Azt hiszem.
Hol tartok? Mennyire vagyok felnőtt? Tudok őszinte lenni? Most mennyit finomítottam a tényeken? Érdemes Rám büszkének lenni? Mit tartok magamban? Mennyi bennem a gát még? Mit tanulok? Ér valamit? Megéri? Meddig éri meg?

harag,egy hónap

Hogyha ilyen a harag,az igazi,akkor szerencsére én ritkán vagyok haragos.
A legkellemetlenebb az egészben,hogy nem tudom hogyan vagyok képes ilyen mérges lenni...még akkor is ha nem tart tovább 15 másodpercnél,és pont egy kisbabára.Ijesztő hogy milyen védtelen én meg milyen nagy és indulatos.
Sír ha leteszem ha felveszem ha adok valamit ha elveszem, játszunk egy percre megnyugszik, érdekli egy kicsit nem sokat, nyűgös, idegesítő megint kedves,táncikál ,motyog, gőgicsél nincs szünet csak van.egy baba ha már van akkor már mindig van.Megszületik, aztán van.nincs szabadulás,menekvés,elaltathatod,átviheted és rábízhatod de ez mind csak ideiglenes.
jaj de jó,hogy nem az enyém.
Amerika sokszor eszembe jut.Szeretem ha én vagyok a gyerek,ha én vagyok a rokon ha én vagyok a vendég ha rám figyelnek oda.Szeretem,hogy a szüleim engem szeretnek és én vagyok a fontos. Namost ez már 31 napja nincs.

semmi konkrét

Van ez a Parti Nagy Lajos vers,ami már hozzám tartozik.Megnyugtat.De nem úgy,hogy nagyon szeretnék pár jó sort,ami nekem már mostantól a kedvencem,ki van találva és ki van nevezve annak.Én ettől valóban elhiszem,hogy soha nem lehet igazi baj,van benne valami végtelenség és végtelen egyszerűség.megmutatom.

Gesztenyeméz

Zölden zsúrnak a gesztenyék
ikrásodás a május
ikrásodik a veszteség
de ne félj bárhová juss
megvagy már mint a lomb az ég
sormintája a bőrön
vedlik az árnyék semmiség
ne félj elrendeződöl
zölden zsúrnak a gesztenyék
ne kérdezd hogy mivégre
lemertük habját és tejét
tehát jó vég a vége
s ne sajnálj semmit kedvesem
mi műméz volt ma mézmű

És valóban,úgy érzem világi nagy jó tippet adtam,ha valaki a problémáit elemzi és én ezt ajánlom olvasásra.Érhet hát bántódás ha ezeket tudod!? Hiszen már megvagy.
Magamnak ezt mintegy két éve találtam, és örömmel tölt el,amikor új kedvencekre akadok,ez azért van mert ezekkel közelebb kerülök önmagamhoz (senki ne értsen félre,nincsenek önmagam megtalálására irányuló mániáim.nem akarok emiatt utazni Egyiptomba és semmi kedvem egyedül kirándulni vagy bármit erőltetni ennek érdekében egyszerűen csak jó,ha valami az elhatározásom nélkül jó nekem).Sejtelmem sincs,hogy miért tetszik valami de ha már kettő tetszik legalább párhuzamokat tudok vonni.A minap énekeltem Lucinek, és a "Hétfő,kedd,szerda,csütörtök,péntek,szombat,vasárnap,Jó dolgunk van,mint erdőn a madárnak" hússzori elsuttogása után,világossá vált,hogy ez is a szívemhez szól.Megtalált még egy sor.Pedig milyen régóta ismerem már és soha nem érdekelt.
Mi lehet hiba az életünkben? Hétfő után a kedd jön s azután a szerda és ez biztos,nekünk meg mindenünk úgy van meg,mint a pintyeknek a lombok között a mindenek.
A böff Burginyó' zamatos illata a padlásszobámba száll és nem hagy aludni,szedek pár maradék rózsabimbót és az utolsó lassan színesedő málnákat és behozom a házba egy üveg pohárban, kapok egy jó hosszú emailt,írok pár képeslapot, körülnézek csodaszép boltokban,vaníliás testradírral tusolok,megmosom a hajam,a konvektor tetején ülök a Kivi nevű macskával,zuhog az eső,süt a nap,letörik a babkocsi bal első kereke,egy percre Tessa megfogja a kezem,piacra megyek sok a sajt,antik-bolhapiacon nézelődök papírzacskómban fánkok...furcsa,mert andalogni,eszegetni és nézelődni nem szokás egyedül,keresem a szarukeretes szemüveget hátha s keresem a régi ajtófogókat is apának hátha,és kell még megannyi tárgy és ötlet,gyűjtemény sor barát erkély szőlő galamb.
ha már egyszer ilyen vagyok,otthon is ezeknek örülök.

napos bordeaux

Nem állítom,hogy az időjárás teljesen rendbe jött.Nem tudom meddig marad ilyen,percenként változik és ha változik esőre vált.
A házat rendbe tettem a mosogatógépet bepakoltam a szárító gépet beindítottam a ruhákat elpakoltam.ettem egy szelet kenyeret...fogytam egy keveset,mostanában,és indulás a városba.Még a napszemüvegen is elgondolkodtam! Volt nálam térkép...most először,elég jól tudtam használni,magamhoz képest de aztán egyszercsak elhagytam.Nem csoda mert igen kicsi,épp csak a/4 méretű volt,de azt gondolom így kellett lennie és nem a szétszórtságomból adódott.Ugyanis az egyik percben még a kezemben volt,aztán haladtam kb 50 métert és akkor már nem volt sehol.se zseb(2 van)se táska se az úton,ami rövidke volt.belenyugodtam hát és folytattam az utat.
Török és arab "negyed",az utca telis tele hentes boltokkal,bent apró fekete szemű vénemberek gubbasztanak,minden szemetes és illatos,mazsola és olajbogyó tengerek,papucsos,kendős,néhol fogatlan emberek.A férfiak,ellentétben a franciákkal,itt a szemembe néznek,mélyen belém fúrják a tekintetüket.A piacukon vehetsz olcsó zoknit,parfümöt,cipőt és valahonnan szerzett mindenféle valahonnan szerzett bármit.
Tovább a St. Croix templom ,egydül megyek be,egyedül fedezek fel mindent.gyertyafények 1 euróért.olyan régóta szeretnék misére menni.
Antik és sajtpiac a St.Michel téren,sok kis bódé némelyikben használt ruha,az eladók az áruba kínált hintaszékekben üldögélnek,néhol szól a jazz.(nem hazudok).
Ez minden hétfőn van,érdemes!

legeslegjobb

Eddig a legeslegjobb érzés a világon,kisbabát altatni.Úgy érzem,még ha nincs is így,hogy nem véletlen,hogy elalszik az ölemben.Kell a nyugalmam,kell a hangom,a szívdobogásom.
Azt hittem, részemről az lesz a legnagyobb dolog ha megfürdetem,de három hét elteltével már tisztán érzem a jeleit.Tudok különbséget tenni a hangjai között.Amikor dünnyögni kezd és aztán magas hangon kedvesen sipítozik,az azt jelenti hogy kapható volna egy kis alvásra.Ilyenkor persze egyszerű betenni a babakocsiba és tologatni kicsit de az meg sem közelíti az érzést,amit a ringatása okoz.Még mocorog de már nyugodtabb,egyre lassabb,a hangja egyre magasabb,lassabban szuszog és kedvesen nyálazza a nyakam.Közben az egyik kezemmel tartom,és a csípőcsontomon támasztom, a másik tenyeremmel pedig a pihés fejét fogom,vagy simogatom a hátát, a villanyokat lekapcsolom és már csak mi ketten vagyunk a sötétben.most már az ágyacskájába is én tettem be miután motyogtam a fülébe és a karom már majdnem leszakadt...de esküszöm nem zavart.
Rákaptam erre.Altatni akarom.mindig csak én.
tudom hogy bízik bennem.mosolyog ha mosolygok.

kacsints még!

Nem tapasztalok semmiféle idegenkedést a franciák részéről.Persze olyan előfordul,hogy mondanának valamit az ő nyelvükön és mikor megtudják hogy nem fogom megérteni,akkor csak bólintanak de már nem futnak neki angolul ugyanannak. Azt gondolom ez nem a barátságtalanság jele és aki ezt mellre szívja meg ezzel érvel amellett hogy miért tartsuk távol magunkat Franciaországtól,rosszul teszi.
Én rendszeresen kapok például kedves,mondhatni inkább bizalmas és cinkos kacsintásokat.nem olyan mindennaposakat,hanem olyasféléket,amitől egy perc alatt bárkinek,bárhol a legjobb barátjává leszek ha éppen erre kér.Egy idős úriember a Lafeyette Galerie pénztárjában,miután megtudja,hogy magyar vagyok és kétszer egymás után többet ad vissza.Au revoir és már fordulok hátra s a hajam már libben.ott a kacsintás.Egy tűzoltó,aki a házakat járja a jótékonysági naptárral és azt mondja bármennyit adhatok,amennyit szánok.de nincs pénz nálam,már csuknám az ajtót már fordulnék hátra.Au revoir.s ott a kacsintás.vizes zöld és barna szemek,ráncok,amik ha kisimul az arc fehérek,mert a nap ott nem tudott barnítani és az a jellegzetes franciásan ritkuló haj.Még és még akarok.ne hagyjátok abba.

elállt az eső.

elállt az eső,és elapadt a szinte folyamatos jégeső is.újból süt a nap és gyakran megyek be bordeaux központjába.mostanság villamossal járok,ami itt áll meg az utcánk elején és 4 megálló múlva már ott is vagyok a Hotel de Ville nevű megállóhelyen.Nincs rossz irány, mindenhol gyönyörű és zegzugos,egyelőre sejtelmem sincs merre megyek és hol vagyok.A villamos egyszerű és élvezem hogy már tudom az állomások nevét és el tudok vegyülni a francia utasok között.
A boltokban mademoisellenek szólítanak...príma érzés.
Eddig akármikor mentem ki,mindig szinte végig bennem volt az a nagyon felemelő érzés,amikor nem tudom miert de nevetnem kell.és nem is tudom megállni,csak meglepődöm,hogy megint mi volt ez a fura kuncogás,ami kiszaladt belőlem.
A boltok oltáriak és jó sok van,az árak egészen rendben vannak és nekem van költeni való pénzem,tetszik ,hogy van.Most még semmi különlegeset nem vettem,csak pár apróságot,mert tényleg nagyon kevés holmit hoztam ide magammal és kezdtem beleőrülni a két darab szakadt farmerom és a kényelmes és bő pólók váltogatásába és variálásába.
A városban sétálásból eddig mindig időben hazaérten,nagyon figyelek az órára,hogy fel se merülhessen,hogy esetleg elkések a gyerekektől az iskolából.Remélem ez akkor is így marad ha már nem szánok rá ennyi időt a közlekedési
bizonytalanságaim miatt.
Az iskolából való hazahozás már elég jól megy,főleg ha jó az idő és lehet utána menni a játszótérre,valahogy ettől jobban érzik a menetrendet és amikor visszaérünk a házba egyből ugranak a kádba,többé-kevésbé maguktól.aztán már meg is érkeznek a többiek és a nagy felelősség le van a vállamról.
mivel ez már könnyen megy,újabb remek helyzet állt elő.mindenkinek sietnie kellett reggel,ezert mindent én csináltam a gyerekekkel.reggel elsétálni velük a suliba nem nagy kunszt de ha nem az anyukájuk az aki rájuk adja a cipőt,akkor fel van adva a lecke.azt gondoltam húsz perc elég lesz készülődésre...nem volt.tessával minden rendben volt de elliot csizmáját nem találtuk, márpedig ő ahhoz,azon a reggelen ragaszkodott.de nem volt sehol.ennek okán ő ordítani kezdett,keservesen sírt,folyt a taknya,fetrengett és kiabált ha hozzá értem.már bőven késésben voltunk,amikor végre megengedte hogy egy másik cipőt húzzak a lábára még hátravolt a pulcsi-kabát-babakocsi-babakocsi esőellenivédőfólia feladás és az összes kis hátzsák föllógatása a végtagjaimra,ezukután pocsolyákon átgázolva a kocsit magam előtt tolva futottam(futottunk) a suliba.

akkor maradj a gyerekekkel este...

este háromnegyed 8 és itt hagytak.tegnap reggel mondták először,hogy elmennének este s a babát viszik.nagyon várják mert 6 hónapja nem voltak sehol így,ha nem is kettesben de körbe-körbe-körbe rohangáló gyerekek nélkül.őszinte leszek,azt gondoltam nem komoly,azt gondoltam ha csak így megemlítették ezt szűk 3 mondatban,akkor nem is fognak sehova menni.hát ők is látnak,ők is tudják,hogy nem hagyják magukat lefürdetni általam,nem adnak puszit és ahol lehet ellenkeznek,LEHETETLEN,hogy elaludjanak velem.aztán ma miután megjöttünk a parkból egyre több mondatban hallottam a nevem."majd játszotok a Flórával memóriásat,majd fogat mostok a Flórával,ő fogja odaadni a cumit." s a következőkben a gyerekek szájából is: "Miért a Flórával?".sejteni kezdtem a közelgő vészt és olyan súlyos félelem kerekedett felül rajtam,amin még magam is meglepődtem. mert az nem úgy van,hogy csúnyán nézek,hogy én megszabom a határokat,hogy majd megtanulják ki a főnök.ez korántsem ilyen egyszerű.tudják,hogy nem értem,tudják,hogy ők vannak itthon.
tudtam,hogy elfognak majd egyszercsak aludni,de meg mertem volna esküdni,hogy sírással ringatják majd magukat álomba.nem így történt.most 21:22 van, s ők már fél órája igen békésen szundítanak. a meglepő helyzet a következőképpen alakult:
Tessa ordítani kezdett ilyenkor Elliot elkezd nagyon okosan viselkedni,bátyj lesz és nem dolgozik ellenem,elég hamar meg tudja vígasztalni.megmosták a fogukat így együtt aztán be is másztak az ágyba,ez idáig nagyon könnyen ment.aztán megkértek hogy melegitsem meg a tejet a cumisüvegeikben.mire visszaértem még mindig két egér módjára feküdtek.jó éjszakát kívántam és lekapcsoltam a villanyokat majd lementem,tudván hogy még vár rám a java...de hátha jobban megoldják nélkülem és elég lesz ha otthonos zajokat keltek lent.aztán hallottam hogy felkeltek és elkezdtek játszani de mivel ma korán keltek azt gondoltam nem fog sokáig tartani ezert nem is mentem fel rájuk szólni.mondanom sem kell igen hamar lesétáltak hozzám és várták a kérdéseikre a válaszokat.mikor jönnek meg? miert mentek el? játszunk e valamit? mindezekre én egy mondatot tudtam összerakni: anya és apa alvás után jönnek meg.e mondat kimondása után Elliot szája legörbült és nagyon kicsit remegni kezdett, a szeme megtelt könnyel és szipogni kezdett de nagyon érdekes volt,hogy látszott rajta,hogy vissza akarja tartani.közben nézett engem és én nem akartam elengedni a tekintetét.nem tudom mi volt ez a pillanat.megértette hogy itt vagyok és nincsenek egyedül? vagy csak nem akarta,hogy a húga is kétségbeessen? mindenesetre teljesen önállóan visszaindultak az ágyba és le is feküdtek,én feljöttem egy emelettel föléjük, a szobámba.5 perccel később hallottam hogy mindketten sírni kezdtek.nem tudtam eldönteni,hogy hagyjam őket mert valószínűleg minden próbálkozásom falakba ütközne vagy most kell lemennem és adni egy puszit vagy melléjük feküdni.
szerencsére facebookon épp írt a zsófi,aki nagyon gyakorlott gyerek téren,ő azt mondta így is úgy is el fognak aludni de meg fog bennük maradni hogy nem volt ott senki.az éneklést tanácsolta.szerencsére a magdi is segített,ő mondta meg a dalt "tudod Flóra,azt amit egyszer nekem is énekeltél mikor sátorban aludtunk és sírtam". száz szónak is egy a vége.lementem. tartottam tőle,hogy nem fogják tudni mire váljék a dolgot és csak még jobban megijednek, de 5 perc hallgatás után egymás felé fordultak és becsukták a szemüket.még 5 perc és horkoltak.
nem tudom elmondani,milyen érzés volt.mások voltak mint szoktak.rám voltak utalva és pár percre elhitték,hogy segíteni fogok.

van az úgy hogy elmerengek

a gyerekek érthetetlenek.percről percre változnak.kacagnak és pillanatokkal később zokognak.ordítanak aztán elhallgatnak.utálnak vagyis én azt gondolom hogy velem van bajuk de nem...nem lehet mert percekkel később hozzám bújnak és a takarójuk felét rám terítik.egy helyzetet tudnak gyűlölni,egy számukra érthetetlen és indokolatlan döntést.érdekes,hogy ahogy növünk megtanulunk nem sírni.érdekes,hogy tényleg megtanuljuk,ugyanúgy nevelnek erre is a szüleink,mint arra hogyan együnk rendesen.
kicsiként ordítunk,akár órákig ha valami nem stimmel.aztán ez elmúlik és az idejét sem tudjuk már mikor könnyeztünk.a sírás,alapvető,amit kinevelünk magunkból? vagy csak azért kell,mert kicsiként valahogy fel kell hívni a figyelmet,ha már beszélni nem tudunk?szükséges hogy kinőjük?így van kitalálva, ez a fejlődés helyes iránya?vagy téves út?persze elképzelek ezer zokogó felnőttet akkor valóban egyértelmű a válasz.de nem csak szélsőségek vannak.Minden gyerek minden nap sír.És egy felnőtt? hetente? havonta? évente?
Ez egy őszinte dolog.Gyakorlatban is van hozzá szerencsém.Ha a kicsik az autóban hárman egyszerre ordítanak,valahogy (esküszöm) könnyebb hallgatni a tudattal,hogy most az igazi.most még megmondják.
Ma 3 órát töltöttem Eliottal egyedül.Akaratos és hisztis.Unom.
Tessával 4 órát töltöttem ma egyedül.Ő valódi tündér volt.Mindent játszottunk,mindent elénekeltünk. csupa mosoly.
A kanapéról ma hátra bukfencben leestem,csak Tessával voltunk itthon.A fejemet és a lábamat fájlalva...és a sírást visszatartva,villámcsapásként ütött meg a tudat,hogy itt senki gyereke én nem vagyok.A fejemet nem fogják megsimogatni.Felnőtt vagyok,és egy és fél hete nem ölelt meg senki.
(ez nem egy rosszkedvű bejegyzés)

ma bezártak a szekrénybe.nem akarják megfogni a kezem.velem nem játszanak.hozzám nem szólnak.majmok.
meg is fáztam.és 2 napja zuhog az eső.ma megremegett a tetőtéri szobám a mennydörgéstől.atom.

azt hiszem a lehető legjobb családhoz kerültem,bordeaux is nagyon rendben van.a kölykök nagyon helyesek.néha már puszit is kapok.általában jól kijövök a gyerekekkel de nem vagyok született rajongójuk mégis azt veszem észre magamon hogy szeretném ha mindent én csinálhatnék.szeretném öltöztetni,megfésülni őket,szeretném ha követelnék,hogy én üljek melléjük az asztalnál.annyira helyesek,amikor megfogják a kezem.
a programokkal, a baráti körrel a szimpatikus harmincas-negyvenes korosztállyal is maximálisan elégedett vagyok, valószínűleg rendelni sem lehetett volna jobbat.
az ételek, a piték,garnélarákok sajtmártásban a sült kacsa a fűszeres csiga a rozmaringos zöldségleves a reggeli baguette,croissant a borok a sajtok hogy nem kell keresnem a franciás pillanatokat és kávézókat mert csak az van.
itt andalgás van,csókolózás,eszegetés,iszogatás és minden padon üldögél valaki.
a boltok igazán szépek és a kölcsön bicikli remekül suhan a szűk utcákon...habár a gyerekülés kicsit zörög hátul.de aupair vagyok,lássa hát mindenki.nem csak úgy bicajozom,én benézek a városba mielőtt elmegyek a suliba a gyerekekért.
nagy öröm az is,hogy mikor már elfelejtenem,hogy ez egy munka és ezért pénzt kapok...na akkor megdobnak 90 euróval a hét végén.közvetlenül utána meg elmegyünk együtt kiállításra vagy a híres és csodálatos Arcachon bassinhoz,az ócán melletti fantasztikus öbölhöz azzal a remekbeszabott homodűnével.heyo

au-pair

Hosszas keresgélés után,amikor már magam sem hittem igazán,hogy képes leszek eljönni otthonról...mégis összejött.
Most Bordeauxban vagyok au pair.
Kétségek közt érkeztem.Az utam egyszerre volt igen egyszerű és rettentően bonyolult.A gépemet törölték,ami őszinte boldogsággal töltött el engem és mindenki mást is körülöttem.Csütörtök helyett vasárnap indultam.Időt nyertem.
A vasárnapi búcsúzás jóval könnyebben ment mint a csütörtöki.A gyomromban lévő szorító érzéstől eltekintve minden elképesztő pontossággal indult és érkezett.És minden járművet megtaláltam 3 perc alatt.semmit nem tévesztettem el,mindig jóra szálltam és jó helyen szálltam le.Valahogy mégsem tudtam büszke lenni magamra,minnél később lett annál többet fantáziáltam arról hogy a vesztembe rohanok.Mi van ha Bordeauxban (ahova hajnali egykor érkeztem meg TGV-vel) elrabolnak?A család csak családnak adta ki magát,a fényképek nem is valódiak?Eladnak?...persze ezeknél jóval vadabbak voltak és órákon keresztül.Egyáltalán,ha gyanút fogok,akkor mit csinálok? Felhívom a szüleimet akik keresnek nekem Bordeauxban valamiféle szállást éjszakára? Olyan lehetetlennek tűnt az egész.
Aztán megérkeztem,leszálltam,kijöttek értem,s úgy néztek ki mint a fotón,az autó gyerekszagú volt s a csomagtartóban volt egy darab roller,egy babakocsi,egy gördeszka,két bicikli,egy babahordóizé.Elől pedig 3 gyerekülés.Ezek persze lehettek volna egy tökéletes átverés-csapdába csalás-elrablás akció kellékei,ezek után viszont mégsem írtam fel a rendszámot és küldtem el sms-ben a szüleimnek.

válts! indulj! élj! repülj! búcsúzz! rajta rajta rajta!

Természetesen az utolsó bejegyzés óta rengeteg helyen jártunk még.De kihagytam egy napot aztán kettőt és mostmár nem tudnám úgy megírni,ahogy akkor éreztem.Meg sem próbálom.Nem is bánom,nem terveztem naplószerűre a bejegyzéseimet.Eddig sem voltak pontos beszámolók,ezután sem lesznek.
Talán továbbra is fogok írni,Amerika nélkül is.Most mindesesetre muszáj lezárnom valahogy ezt a túrát.
Megőrülök.Megőrülök a változásoktól.nem tudok aludni,ülök itt és látom magam előtt az egy hónapot,mintha megtörtént volna de talán mégsem.Utálom az érzést,hogy soha többet semmi nem lesz pont ilyen.Nekem az is bonyolult ha a reptér váróterméből,öt óra üldögélés után,fel kell szállnom a repülőre.
Bonyolult dolog ez,mert itt is jó és ott is.Éppen csak annyi a különbség,hogy amikor itthonról elutazom tudom,hogy mikor érek ide vissza megint.
Ez fordítva nem igaz.Amerikába az ember nem jár évente,talán kétévente sem.Mire megint eljutok minden megváltozik.Vagy minden ugyanolyan lesz,az áramló illatok a kutya szeme az autó felhajtója a szoba az összes kacattal a mókus család a fákon.De Én már soha nem leszek pont ilyen és nem tudom megyünk e mégyegyszer így ketten.24 órában Anyával.Egyikünk sem találja a helyét.Ő is ébren van.Már kipakolta a mosogatógépet,kitegerette a ruhákat,megnézte az emailjet.Én vagdostam.Csak jövünk megyünk itt.Még olyan friss minden.Még a gyomromban van a New Fairfieldi áfonya,még érezni itt a Liziék illatát,akad még pár kutyaszőr a pólómon meg new yorki por a szandálomon.
Apa és Ambrus is remekül összeszoktak.Furcsa,ahogy mosogatnak,terítenek.Ambrus nem nyavajog,mindent megcsinál.Zokon vette viszont,hogy egy hónap után újra a saját ágyában kell aludnia.
Péntekenként és vasárnaponként éreztem magam hasonlóan még a koleszos évek alatt.Pénteken hazajönni és váltani.Váltani egy új helyre,a családomra, az itthoni életre.Aztán vasárnap váltani a kollégiumra.Mindenhol Én de mindenhol máshogy,más a dolgom mások szeretnek.
Csak lebegek itt a budapesti légben egy nagy gombóccal a torkomban...s ez némileg lehúz.

even happier

ma regel zuhogott az eso,egy erdei hazban a to mellett ez egyaltalan nem egy rossz dolog.sokaig aludtunk, a nyalam kedvesen folyt a parnra.
reggeli utan bementunk west hartfordba,korulneztunk es ittunk egyet.anya kavejat folyamatosan ujratoltottek es hoztak ropogtatnivalo sajtos frissensult lepenykeket vajjal...ezt ingyen.en ittam egy uditot es persze a szokasos jeges viz.ez igy 4 dollar.en tenyleg nem ertem miert van mindenki raallva erre a starbucks dologra!divatos? tenyleg az.de ezek a helyek annyival hangulatosabbak es annyi pluszt adnak es sokkal olcsobbak.
mindezek ellenere en nem ereztem valami jol magam ma.minden tele van aruval,mindent meg lehet venni es mi olyan keveset tudunk csak.meg akkor is ha nem akarok oriasi fogyaszto lenni,rossz hatassal van ram ez a hihetetlen mennyisegu holmi, amit latok magam korul.elhiszem hogy jobban tudjak es tenyleg szuksegem van a szuperolcso parfumre a ruhara a kepkeretre a parnara a konyvre a szempillaspiralra.el tudom hinni,hogy szebbnek kene lennem,hogy viselnem kene magamon MINDENT.
kozben pedig egy varazslatos hazba erhetek haza ahol este kilenckor kimehetek a tora kajakkal.es ez rendbe is hoz.egy perc itt es en vagyok a legboldogabb ember a vilagon.komolyan hihetetlen az egesz.nem akarok elszallni itt,de tenyleg rozsaszin az eg alja,vilagitanak a to koruli hazak ablakai es en a vizen.csak kint ulok.kozepen.a viz nagyon hallkan hullamzik.nem ertem magam.nem kell semmi mas.hulye vagyok.pont a legfontosbbak vannak meg.a zsuzsi most ert haza hozott egy grillcsirket.bucsuzom.aaaaaaaaaaaaaa

koszonjuk mr.hayes!

new yorkban tenyleg iszonyu sokat mentunk.es ejfelre ertunk haza, ugy, hogy reggel kilenckor indultunk el.semmifele tomegkozlekedesi eszkozre nem szalltunk fel.a vege kicsit huzos volt.eppen ezert ugy hataroztunk hogy meglatogatjuk Zsuzsit a videki hazaban.Nehany szot rola:kb 62 eves,harom eve valt el a ferjetol,mert ugy erezte megerdemli a szabadsagot vegre,amikor teheti kirandul vagy kimegy a kertje vegebe es este 11-kor uszik egyet vagy beul a kajkba es megy egy kort.Nem mellesleg a Simsbury konyvtar igagatoja.
Amikor megerkeztunk nem volt bent az irodajaban de mivel elore bejelentett vendegek voltunk a titkarnoje beengedett.Aztan megerkezett es korbejartuk az egeszet.a konyvtar,ami teljesen uj, itt a muvelodesi haz szerepet is betolti de ugy hogy minden program ingyenes.minden van.minden.hihetetlen mennyisegu dvd es hangoskonyv es konyv s mesek es jatszohaz es sutotanfolyam es francia szakkor es mindenbol a legjobb.A legjobb pedig a szeptemberben torteno adakozas,amikor eladjak par dollarert azokat a konveket,amiket az emberek felajanlottak meg honapokkal ezelott.ezek azota szortirozva voltak.ezt a munkat onkentesek vegzik.es gondolom mindent vihetnek ami tetszik nekik.mi tegnap lecsaptunk egy beatrix potter osszes mesejere,gyonyoru tele aquarell rajzokkal.
nade a legeslegjobb a Hayes gyujtemeny volt,fent a felnott reszlegen.csak azt vettem eszre,hogy a falra nagy betukkel ki van ira hogy " Jeffry Hayes Collection",ami kiderult rola,hogy valoszinuleg egy nagyon szimpatikus es erdekes ember volt.Nem volt rengeteg cucca de ami volt az alapsoan ki volt valogatva.MInden amit o szeretett ami hozza tartozott.Legjobb jazz,blues es rock cd-k,mindenfele muveszeti albumok es filmek,filmek,filmek.En persze nem ismerem a nagy reszuket de anya bemutatta nekem oket.A Jim Jarmushok a John Cassavetsek, Dario Argentok es sok polcnyi holmi ami egy olyan emberre emlekeztet,akit soha nem ismertem.Barmit hazavihetek es megnezhetek es elovashatok.Nemreg meg elt es olyan szivesen megismertem volna.Hat szedd ossze,amit szeretsz =,ami neked kulonleges es fontos es lehetsz orokre elo! KIderult az is,hogz 47 eves volt es tudorakban halt meg es volt egy etterme a baratjaval west hartfordban."Elbow room,the american joint".micsda esti elet.micsoda szikrazas.oTT vacsoraztuk en steaket ettem anya lazacot.tudunk elni!
Voltun kirandulni is.Nem tudom szeretnetek e tudni,hogy lattunk egy medvebocsot es az anyukajat.amolyan igazit.vadat.setaltak.talan blueberryt ettek. a mokus, a feket kigyo a hollo a kek madar innetol mar lenyegtelen is.
Mikor ejfelkor hazaertunk meg lementunk a tohoz es a csillagos eg alatt usztunk egyet.
En most Beatlest hallgatok,az erdei hazban.Az ablak a stegre nez ki. Befejezem,most lemegyek uszni. Baby you can drive my car.waaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

new yorki talpalas

sikerult felkelnem.sot en keltem elobb.elindultunk brewsteri vonatallomasra.egy oras ut es megint a grand central.meg tudnam szokni.talalkozhatnank a kivilagitott Bryant Parkban,ahol ingyen van a joga es oriasi kivetitokon filmek mennek estenkent.Vagy inkabb a Cooper squaren ,abban az isteni barban,ahova ha belepsz egybol adnak egy pohar jeges vizet citromkarikakkal es egy adag tortilla chipset salsaval.A tovabbiakban meg mar csak rajtad all,hogy rendelsz e magadnak valamit amiert fizetni is kell.Mi megtettuk.Volt ket mojito,a legjobb amit valaha ittunk,osszesen 5 dollarert.meg tudnam szokni.A teveben ment meccs,ughogy sokan bejottek csak par percre,pacsiztak a dolgozokkal akik nagyon laza arcok voltak majd kiviharzottak.Mintha a szivet szakitottak volna ki,hogy nem jarhatok ide minden nap.
Anyaval egesz nap gyalogoltunk.Meg egyszer sem szalltunk metrora mivel igy mindent latunk es nem utolso szempont,hogy biztos el is tevednenk.
Mindig kell valami cel,nem gondolok nagyra.Nem az a lenyeg hogy a fejedbe vedd,hogy eljutsz ma a Guggenheim Muzeumba.De ugy lehet a legjobban korulnezni,ha tartasz valahova.Mi egeszen East villageig lesetaltunk egy hasznaltruha bolt miatt(tokio7) ahova modellek hordjak a ruhaikat hogy nemi penzt csinaljanak belole.Lassuk csak! volt vivienne westwood,gucci,channel jimmy choo stb...
Visszafele is seta es boltok,boltok,divattervezok,vera wang kepeslapok,csodacuccok mesesholmik.MIndenhova benezunk,beulunk,probalunk es new york a mienk.Atsetaltunk a Brooklyn hidon,ami oriasi es fa es alattad haladnak az autok lehuzott tetovel es hangosan hallgatjak a zenet.A varosi lakosok meg futnak es bickliznek.

óceán és tó

Tegnap Madisonba mentünk és a Hamamosett nevű fehér homokos óceán parton töltöttük a napot.Rekkenő volt a hőség,de mi nem adtuk meg magunkat.Úgy fél óránként bementünk a vízbe.(Lehet az,hogy kevésbé sós mint az Adria?) Aztán szőlőt ettünk és olvastunk.Anyuval egészen kezdünk összeszokni.Nagyon jól érzem vele magam.
Ez a víz part tényleg óriási volt! A homokban végigfut az a keskeny deszka út,amin a filmekben futni szoktak,sirályok rebbennek fel és a hullámok élénk zöld alga-moszat-leveleket sodornak ki.Olyan jól néznek ki,hogy némelyikbe muszáj volt beleharopnom...persze nem ettem belőlük csak az állaguk érdekelt.Jól sejtettem, hasonló a szilikonhoz.Csodás érzés.
A tó is nagyon szép volt.Kissé zavaró,hogy habár sok van,kevés helyen lehet lejutni a partra,mivel,akinek ott van telke, közvetlenül oda építkezik majd kiírja hogy "privat beach" valamint hogy "no parking anytime".Ezek azok a táblák,amikkel elég sokat találkozunk.Igazságtalannak érzem.Persze,amikor a Zsuzsi kellemes kertjének végében a kis fastégről a vízbe ereszkedem eszembe sem jut,hogy valaki most erre köröz az autójával meg az egész családjával és próbál egy szabad részt találni.Ilyen az élet.
Visszatérve a maihoz: olajzöld víz fenyőfákkal köbevéve,vadludak nézelődnek és spanyol családok sütögetnek, ordibálnak és csinálják a hangulatot.Ma itt mártóztunk.hey.

4th of july

Pipi házában töltöttük el az ünnepet.Rengeteg finomságot ettünk.Hogy csak a süteményekről beszéljek,az American Pie Company-tól szereztük be a pekándiós csokoládés pitét,a sajttortákat valamint azt a mennyei citromkrémes süteményt tejszínhabbal.Volt hamburger és sült csirke is a medence partján.
Anya meg nem győzi hajtogatni,hogy ez itt nem a való világ.Van akinek ez.úgy látszik.Persze semmi sem tökékletes,mindenhol vannak hibák.De mi így kívülállókként csak a szép részeit látjuk ennek a nagy családnak.
Úgy gondolom nem tudnék letelepedni Magyarországon kívül.najó igazából sejtelmem sincs.De ha megtenném,valószínüleg nem akarnék magyar férjet,nem beszélnék magyarul és nem használnék kalocsai paprikát hús sütéshez.Érdekes,hogy ezekbe a helyzetekbe mindig beleélem magam.Tudom,hogy ők jól érzik magukat itt.Nem is lehetne jobb életük.De vajon kik lennének ha nem kényszerültek volna arra,hogy elhagyják magyarországot!?

these vagabond shoes

Kivártuk a megfelelő pillanatot.Felkészültünk.Már van telefonunk már ismerejük a térképeket már gyakaoroltuk az angolt már nem ijeszt meg az univerzum tágulása.így érdemes New Yorkba indulni.Van időnk,van még három hetünk.Semmit nem kell elkapkodni.Legyen az első new yorki nap,alapozás.Menjünk,csak sétáljunk. Egy ilyen nagy városban alakulnak a dolgok.
Megtaláltuk a vonatállomást,megvettük a parkoló jegyet, megvettük a vonat jegyet,jó irányba szálltunk fel és jó helyen szálltunk le.

New York Grand Central

A "pályaudvar" csodaszép.Nem mellesleg kedvenc sorozatom a Gossip girl is innen indul.Ide érkezik meg Serena, s most mi is.
Manhattan és a Central Park,ezeket róttuk 8 órán át.Valóban lenyűgöző hely s a felhőkarcolók valóban óriásiak.De hazudnék ha azt mondanám,nekem ezek jelentenek valamit.Érdekes,ahogy haladnak az emberek,ahogy élnek itt ebben a városban,ahogy otthon vannak és ahogy vándorok.Természetesen még szinte semmit nem láttam és nagyon örülök,hogy még rengeteg időnk van és sokszor mehetünk még.Csak éppen nem esett le az állam, nem álltam elképedve az amerikai populáció előtt. Óriási! na és?
Mindenki megtalálja a maga részletét,ami számára fontos.New York azert isteni mert rengeteg a részlet.Bármit meg lehet figyelni.
Nekem? nekem fontosak az utcai előadók,rengetegen vannak.van aki kihúz a parkba egy egész zongorát és nem is a pénz gyűjtés miatt teszi,meg akarja mutatni önmagát és csukott szemmel játszik.Idős ember trombitával,a híd alatt.Szaxofonos az embertömeg közepén.Imádom,hogy senkt sem érdekel,hogy fényképzem.Talán érdekelné őket,de annyian vannak ,hogy nem veszik észre.Fekete-fehér hömpölygő tömeg és benne egy két élesebb arc.Mindenféle náció.
Ettünk egy hot dogot,két dollár volt és ugyanolyan mint az ikeás százforintos.Semmi értelme,nem kell több.
Beültünk egy olasz,amolyan kis össze-vissza étterembe.Friss házi tészta valami sajtos fűszeres töltelékkel és sajtszósszal meg fokhagymás ropogós csigákkal.
Nem tudom ezt az egészet lebontani épületekre,eseményekre,ételekre.
Biztos sokan mondták már de ez a város hömpölyög,ez is egy hangulat.összemosódás.nem vagyunk egyedül.hömpölygés.tovább.imádom.

new england 2.

Megint elindultunk.A cél az volt,hogy lássuk az óceánt.Én Madisonba akartam menni.Onnan meg elég közel van Essex is. Mysticbe már nem jutottunk el,pedig azt mondják gyönyörű.
Innen New Fairfieltől ezek a helyek kb 100 kilométerre vannak.A tájékozódással semmi gondunk nincs mivel a gps tökéletesen működik.Ha nem lenne, nekem kéne térképet olvasnom és valószínüleg állandóan veszekednénk és mindenhol eltévednénk.
A folytonos idegeskedés mellett persze.Ezzel a csodálatos találmánnyal viszont olyan lazán siklunk az útakon,mintha minden nap erre járnánk.Persze az autópályára föl sem megyünk, mert mi látni és érezni akarjuk amerikát.Falvakon és városokon át, tavak mellett és erdőkön keresztül visz az utunk és közben szól a 99.9 fm usa radio.Annyira laza az egész,hogy nem is tudom megfogalmazni.Az út hatalmas és széles, szól a summer of'69 és száguldunk.És ha valahol véletlenül rossz irányba kanyarodunk, a gps így szól "újratervezés". nem lehet baj.
Madison nagyon érdekes volt,mert nincs lehetőség arra,hogy lejuss az óceán partjára...vagyis biztos van,de mi nem találtuk.A part magánterület.A házak közvetlenül oda épültek.Mindegyik nyaraló mellett van egy keskeny út ami levezet az óceánhoz.Mivel sehol nem lehet parkolni,és mivel nem akartuk megsérteni a szabályokat majdnem nem is mentünk le. Végül mégis parkoltunk és le is mentünk.csodaszép fehér homok,világítótorony,tengerparti tornácos házak,hangos szél,és egy-két futkározó gyerek.ennél nincs jobb.
Innen Essexbe mentünk,aminek meg van egy óriási tava.Megint következtek az elbűvölő házak a gyönyörű boltok.Kocsik nyitva, házak nyitva.Tündér-manó boltok egymást követik és szalmakalapos öregurak sétáltatják fényes golden retriverjeiket.Ja és minden bolt előtt volt kirakva víz a kutyáknak.Elragadó!
Tökéletes zárásként este fél hétkor egy tűzoltó zenekar szerű társaság kezdett zenélni az egyik füves téren, a víz partján.Az emberek már korán kijöttek kis székekkel és étellel.A gyerekek rohangáltak és a nyálukat köpködték a tóba.szépek voltak a fények, mindenki boldognak tűnt.Egy ilyen helyen mondjuk ez nem is csoda.Itt ahol a 10 éves apróságok kis papírtálkáin nem egy darab ázott kakaós palacsint van,hanem rántott csirkecomb és eper falatkák.(esküszöm) (nem mintha elégedetlen lennék a balatoni palacsintámmal).

mall day

Mivel későn keltem,anya kicsit mérges volt rám.Habár utunk elején ő maga mondta,hogy mi most barátnők vagyunk.Nekem ebből egyértelműen az következik,hogy ilyesféle apróságok miatt nem haragudhatunk a másikra.Szétdobálom a ruháimat,nem tudok kikászálódni az ágyból,mezítláb járkálok este a hideg füvön és nem mosom meg a paradicsomot mielőtt beleharapok...mindig szól,pedig nekem a barátnőim ilyenekért nem szoktak.
Tehát mivel késő volt és arra nem lett volna elegendő időnk,hogy messze menjünk,elmentünk a danburyben lévő bevásárlóközpontba.sajnos az a része,ami az én kedvencem volt, csődbe ment.Így hát mostanra csak egy Sears egy Macy's egy Lord and Taylor és a kisebb boltok része maradt meg...ez így is épp elég egy nap vagy kettő eltöltésére.Sok remek dolgot találtunk,de korántsem annyit mint amennyire számítottunk.Rettentő okosan felírtuk,azoknak a ruháknak a méretét,lelőhelyét,színét,amik tetszettek, hogy majd megvásároljuk őket július 4-én.Állítólag akkor az óriási ünnepre való tekintettel minden féláron van.(talán még az az elegánsan exkluzív Ralph Lauren kardigán is,ami olyan kedvesen beszélt hozzám a maga selyem elejével,amire az a helyes tengerpart fehér homokkal és csíkos napernyőkkl volt pingálva már-már Vaszarys hangulatot teremtvén.)
Még az is,ami már eleve le volt árazva.Én kételkedem ebben az egészben de csendben reménykedem.Félidőben ettünk is valami zsíros giga nagy cuccot.fúj.
Viszont Auntie Ann's perecei valami mennyei isteniek.Meg a perectésztába csavart sült virsli olvasztott sajttal sem egy oktondi ötlet.köszönjük.

new england 1.

.
New England az Egyesült Államok északnyugati régiója.Csodálatos hely habár az ember inkább Angliában vagy Norvégiában érzi magát mint Amerikában.Elképesztően sokszínű ez a "kis" terület is.A gondolta is megijeszt annak,hogy mennyi mindent kihagyunk! semmi sem fér bele egy hónapba.
New England szeletei mindenesetre egyértelműen kihagyhatatlanok.
Ahol mi jártunk: Litchfield,Salisbury és Norfolk valamint egy kevés Kent és Cornwall.Persze ezek mind Connecticut államon belül vannak.
Egynást követik a csodálatos kertek,pompázatos virágokkal,színes faházak hol bent az erdőben, hol rajta a tavakon óriási terasszal, hol pedig mindig tökéletesen rendben tartott füves kertben.Az emberek csak mosolyognak, a mókusok meg jönnek-mennek.Olyan hamar meg lehet ezt szokni,hogy pár óra után teljesen természetes hogy mindig van kert,hogy a kert mindig szép.Türelem,boldogság, jóízlés, gazdagság és egy cseppet sem érzem műnek vagy eröltettnek a dolgot.Túrista meg egy darab sincs.
És most következzék a lényeg! Salisburybe érve már igen éhesek voltunk és arra gondoltunk az lenne a hab a tortán ha sikerülne találnunk valami kicsiny éttermet semmiképpen sem gyorsat.Valami olyasfélét,ahova a helyiek járnak és ha itt laknánk mi is mindennap beugranánk egy kávéra.Hangulatok,fények,fák,jó kaják valami eldugott helyen...azt hiszem ezeknek a kutatása a családunkban valamiféle mániává nőtte ki magát az idők során. Persze sikerült megtalálnunk.Már messziről éreztük,hogy megvan,hogy ő az. Duplán megbizonyosodtunk erről,amikor Én,aki elől mentem, hátranéztem Rá,aki anya volt de pillantásom tovább szaladt és akkor megláttam Őt,aki Chris Noth volt,aki Mr.Big.,Mr. Big aki sztár aki magas akinek az orra görbe a haja fekete és vizes a nadrágja rövid és hawaii mintás.Akinek a szeme korántsem annyira sötét,mint a moziban.Mögöttünk volt.Salsiburyben.A Country Bistro szúnyoghálós ajtaja előtt.Ott állt és miközben állt, jött is és haladt.Valahogy el mellettünk de közben mögöttünk aztán meg valahogy előttünk volt már. Mi nem igazán jutottunk szóhoz.Mert hát persze,ha New Yorkban...de hát itt!?pont itt!? Ő közben bement majd kijött és beszállt egy Chevroletbe.Szerintem onnantól kezdve mi csak nevettünk.

rokonok a tónál

Egy órára New Fairfildtől van egy igen szép tó.Ahol a víz még sekély,a homokban salamander gyerekek sütkéreznek.Könnyen el lehet őket kapni és gyűjteni homokozóvödrökbe.csúcsszuper móka.
Itt van a nyaralója Zsuzsinak, aki rengeteg más rokununk mellett szintén a rokonunk.
Az erdőben egy remek tó mellett összegyültünk tehát mind és beszélgettünk meg rengeteget ettünk.Volt lasagne,saláták,csoki mousse,sajtok,eper,szeder,sangria...meg egy kevés mézes-málnás fütyülős pálinka.
Azt hiszem ezt a rokon témát még nem igazán mutattam be.Akárhogyis nézem,nem indiferens a kérdés. Lássuk hát: Sári néni-Tibi papa unokatestvére- 1956-ban emigrált amerikába a férjével.Született 3 lányuk.Kati,Lizi és Zsuzsi.Már nekik is vannak gyerekeik,akik szintén felnőttek és ijesztően okosak.Ki-ki orvos illetve tanár a yalen.Amellett,hogy eszesek,nagyon kedvesek és helyesek is.Jó érzés az unokatestvérüknek lenni,még akkoris ha igazából nem is vagyok az és ha vagyok akkor is csak hatod vagy heted vagy nagyon távoli. Összesen 7 "gyerek" van, és egymástól meg a szüleiktől elég távol élnek.Csak néha jönnek össze.Azt hiszem ez a szombati is ezen ritka alkalmak közé tartozott.Meghatóan örültek egymásnak.Nem tudom hogy bírják ezt az életformát, én sokukkal most találkoztam először de amint elmentek hiányozni kezdtek.Sokat beszélgettünk,ott tartok,hogy imádok angolul beszélni.Érdekes,hogy még bennem vannak az 5 évvel ezelőtti félelmek és néha nem merek kimenni a sok ember közé vagy nem akarok kiszállni az autóból az angol tudásom miatt.Aztán eszembe jut,hogy már tudok és akkor kimegyek.isteni érzés.
Anyuval kicsit körbe néztünk,nagyon sok a szép ház erre is.Igazán érdekes,hogy szinte lehetetlen ízléstelent találni.A kertek kivétel nélkül szépek és az emberek mind mosolyognak.Egy ilyen tóparti nyaralóra óriási szükségem lenne.

2010.június 25.

1. Elindultunk amerikába. Nem volt egyszerű,a gép öt órát késett.volt idönk a hosszas búcsúzásra meg a tervezgetésre,hogy esetleg a fennmaradó időt mégis inkább otthon töltjük.Aztán anya úgy döntött,hogy ő már nem megy vissza pakolgatni,rámolgatni,takarítgatni...amit úgyis csinálna.Így hát a ferihegyi duty free shoppal és a reptéri székeken alvással töltöttük az időt,ami teljesen jó volt így ketten.Ilyen helyzetekben egyedül,mindig nagyon elhagyatottnak érzem magam.De most anya ölében szundítottam.

2. Végre valóban eljött a becsekkolás ideje,nem volt kellemes.Egyrészt azért,mert a várakozást a reptéren már megszoktam.Másrészt mert mégiscsak budapesten voltunk s habár nem fordultunk volna vissza,mégiscsak volt rá lehetőségünk.Nem olyan könnyű ám egy hónapra elutazni még akkor sem ha a te döntésed volt és tudod,hogy remekül fogod magad érezni.

3. 9 órás repülőút. Teljesen simán ment.Fölszálltunk. Leszálltunk.Tapsoltunk.csak a taplálék volt kevés.Viszont az apró tévé készüléken előttem megnézhettem 3 romantikus filmet is! igaz,hogy a hang angol volt és istentelenül torz volt,igaz,hogy a feliratozás hol kínai,hol arab volt.De hát istenem,a szerelmes filmeknél úgysem ez a lényeg.

4. New York Kennedy Airport.este 11,mindenki fáradt és enyhén sápadt.Fura város szag van és alattad padlószőnyeg tenger.neon fények és halvány zúgás.Mosolygós, fekete bőrű őrök és takarítók támasztják a falat és hordják a csomagokat.
Ujjlenyomat adás,válaszolgatás a "hülye kérdések 5.menetre".

5. Rokonok.boldogság.I missed you.New York illat.végre nem kell megfagyni a légkonditól.út haza,egy óra.beszélgetés.alváspróbálkozások,ide s oda koppanó fejek.

6. Itthon.ennek a helynek megint és még mindig olyan az illata mint 5 éve.