hideg tények melyeket holnap 10:00-ig tervezek folyamatosan frissíteni

1. tusolás után,bedobni a törülközöm a szennyesbe,mivel tudom,hogy én itt már többet nem tusolok.
2. kicsit hagyni hogy elszaladjon velem a ló,és azon gondolkozni,hogy a szennyesben a törölköző még akkor is benne lesz,amikor én már régen nem leszek itt.
3. a szobámban kihúzni a fiókot,hogy kivegyem a pizsamám,de a fiók tök üres, a pizsamám is a bőröndben van.
4.arra jutni,amire minden egyes hasonló alkalom esetén jutok,hogy ma este márpedig nem fogok aludni.

csoportok 2.

Salomé és Sebastian ( a nagyobb gyerekek) magán iskolába járnak.Az iskola maga nem különleges de csak azért mert itt a nem magán is nagyon szép.Persze,hogy szuper az épület,persze hogy levendulás- barackszínű leánderes a kert és persze,hogy ez is csak pár percre van a házunktól.
Ma délután volt a Karmesse,ami tulajdonképpen évzáró ünnepség habár a végéig még van egy hét.Minden osztály előad egy táncot, sokféle játékot lehet játszani az udvaron,árulnak sült krumplit,süteményeket és tombolát,az ezekből bejövő pénzt pedig az iskolára fordítják.
Ha egy csapat kisiskolás twistet jár vagy békának beöltözve ugrál a színpadon a kék ég alatt a szuper szép bordeauxi házak között,az megintcsak varázslatos élmény.nem tudok már okosabbat mondani.
Ha az iskolában nincs is különösebb eltérés,a megjelent szülőkben van.Természetesen szinte kizárólag franciák,mivel őket nem ismerem,nem tudom vannak e gazdagabb gazdagok és ők csak egymással barátkoznak-e de az biztos hogy minden gyerek barna volt a hajuk napíszítta szőke a ruhájuk csupa márka a szüleik csupa illatosak csupa vitorláscipők csupa marc jacobs napszüvegek,egészen meglepő.
szeretnék arról is írni egy kicsit,hogy ma leszedtem a szobám falairól az összes rajzom,képem ,papírom.Azért tettem mert arra gondoltam sok időre lesz szükségem,hogy felfogjam ennek itt vége,és minél előbb érzem,annál jobb.Most úton-útfélen elsírom magam,a szobám minden fala fehér de Kathleen ma leült az ágyam szélére és azt mondta,nem tudja mi lesz.Ez jó,hogy akkor ez az egész így kölcsönös,hogy nem csak bennem okoztak ők változást de én is bennünk,ha elfelejtik hamar és majd rájönnek mi lesz, azért jövőhét szerdán mégiscsak furcsa lesz,hogy a szobám fala fehér és én nem vagyok benne.
Fájdalmas dolgok.

szerintem...

Három nagyon energikus gyerekkel hagytak magamra este kilenckor.Majdnem belehaltam.Éjfél körül viszont már mindannyian aludtunk és én egy nagyon nagyméretű de kölyök elefánttal,egy nagy méretű de kölyök medvével és egy nagy méretű de kölyök őzzel álmodtam.Az őz ráadás képpen rózsaszín volt,inkább pink,de abból is a csillogós szuper selymes fajta.volt két kinövés a fején...olyan mint a zsiráfoknak,és azon lila pomponok voltak(szintén eléggé selymesek).ezt a gidát egy nénike sétáltatta pórázon egy nagyon nagyon nagyon zöld mezőn. a többi állat pedig egy medencében várakozott,hogy a virágos úszósapkás szinkronúszó lányok és fiúk eldöntsék,hogy mi is legyen a koreográfia.persze a víz nagyon kék volt.

én nem tudom,de szerintem ideje lenne hazamennem.

ez is kész

csoportok

Akármilyen iskolai ünnepségen vagy rendezvényen,játszótéren vagy csak hétköznapokon folyamatosan szülők vesznek körül.Szülők és családok.Látom őket reggel amikor a suliba sétálok a gyerekekkel,aztán délután,amikor elhozom őket.Mindent tudok már,hogy kinek-ki a férje,hogy ki vált el,hogy merre laknak és a legfontosabb,hogy melyik csoportba tartoznak.
A legegyértelműbb a két szélsőség,najó nem szélsőség de a leginkább elkülönülő.Az arabok,akiknek a nyelve lenyűgöz és próbálok minél többet álldogálni mellettük.Arab apukákat szinte soha nem látok,az anyukák viszont elárasztják az iskolát.Nem igazán tudom megállapítani melyik nőhöz melyik gyerek tartozik,ugyanis mintha mindenki együttesen imádna mindenkit.Csókok,kiabálás,édességek,ölben hordozás,néha egy egy hevesebb rántás a gyerek kezén,és mindezt tízen egymás mellett állva,folyamatosan beszélve és mindent megosztva egymással.
A másik fele(ahova mi is tartozunk) a teljesen franciák,igazából nem hinném,sőt biztos,hogy nem ez a meghatározó,de így a legkönnyebb megnevezni mégis.Laza vitorlás cipő vagy valami érdekes spanyol szandál illetve saru a férfiakon,MINDIG helyes apuka (nem tudom hogyan csinálják,de bele kell őrülni),bicikli,ha szemüveges,akkor kerek és szarukeretes,elhordott fehér póló vagy fakó ing.Az anyuka nem különösebben szép,inkább kedves és nagyon francia,szintén biciklin,csillogó hajjal,látszik,hogy fontos és erős,visel érdekes,színes és "művészi" holmikat de csak nagyon óvatosan.Ezek a szülők szinte minden rendezvényre,színházra,éneklésre eljárnak. És lazák,bármikor feldobják a gyereküket a bicikli kormányra,így érkeznek az iskolai ünnepségekre.
A franciáknál az iskolai ünnepségek nem nagy dolgok,amikre kiöltöznek vagy sokat készülnek.Inkább olyan mintha sok szép,illatos és boldog ember megjelenne egy napos udvaron fakó ingekben.Csak úgy beugranak,benéznek.
A köztes csoportok,szinte lényegtelenek,érdekesek de túl sok mindent nem tudok róluk írni.Általában franciák de nem szépek,az egyikőjük például igen testes és magassarkú szandálokban jár.A szatyrán Marylin Monroe arcképe van, a gyerekét Enzónak hívják,a nőt a "teljesen francia"csoport csak "halasasszonynak" hívja.És valóban úgy is ordibál mint egy piaci kofa, de azért van sok félig fogatlan,joggingos barátnője.Mindig egy padon ülnek és egymás gyerekeivel is teljesen nyugodtan kiabálnak ha a helyzet megköveteli.
A kettes köztes csoport a vékony ki tudja milyen nemzetiségű,általában fiatalnak tűnő anyukák,általában két kicsi gyerekkel.Nekem elveszettnek és fáradtnak tűnnek kicsit de nem tudom.Őket beszélni még nem hallottam.
Van még egy köztes.Ők szépen beszélnek franciául,viszont nem tartozhatnak bele a menők csoportjába,azt hiszem egyáltalán nem is érdekli őket.Kedvesek és helyesek de némelyiknek van tetoválása esetleg a szemöldökük is az.A hajuk festve van és néha le van nőve.Kényelmesen öltözködnek és a férjeik ducik,hajuk zselézett.
A franciák (úgy hiszem) szívesen és könnyen beszélnek egymásról.Figyelik egymást és ezek a csoportok szerintem nem csak az én fejemben születtek meg.Kathleennek elég egy kétszavas személyleírás,hogy tudja kire gondolok és általában ha csak egy szót szólok valamelyik szülőről vagy tanárról ,ő kiegészíti azt egy egész kerek történettel.És érdekes,Patrick is pont ilyen tájékozott.

Két hét múlva utazom Párizsba és onnan négy nap elteltével haza.Ez néha nagyon boldoggá tesz és máskor letör,jól vége lett ennek is de mindegy ezen nem is érdemes gondolkodnom.
A gyerekekkel már nagyon egyszerűen megy minden,Tessával tegnap bebicajoztunk a városba,vettünk jégkrémet a parkban meg olyanféle cukorkát is ami egy gumira van felfűzve és így a nyakadba is akaszthatod.Megnéztük a kacsákat és a virágokat. Most már egészen világos,hogy ezeket a helyzeteket élvezem a legjobban.Lenni egy gyerekkel valahol és nem csinálni tulajdonképpen semmit.Beszélgetni,olyan dolgokról,amik őt foglalkoztatják,enni egy jégkrémet hagyni hogy lecsöpögjön,egészen szimpla világ és meglepő,hogy mennyire jól érzem magam benne.Mikor mondtam Tessának,hogy azt mindenképpen érdemes tudnia,hogy itt laknak mind az összes tündérek,akkor azt kérdezte,hogy ezt az anyukámtól tudom-e? Ugyanis szerinte ha az ember valamit az anyukájától tud akkor az teljesen biztos.

Parti Nagy Lajos : Vandár Ernő ,Aranyom

" Talán egy nájlonbőröndnyi fénykép,talán egy akvárium.Semmi sincs a végleges helyén,csak a borúraderűs lemondás,hogy igen hogy hát akkor a dolgoknak ez a helyük.Ez a helyzavar.A kortársnak,ki érintett még és elfogult,neki életünk vasédes káosza,a kései érdeklődőnek pedig,ki rálát majd és kiteríti majd,idő-tapéta csak,legjobb esetben bogárgyűjtemény.
Ha még kíváncsi lesz rá.
Nincs egy nézet,mondja az utazó,bizonyos Barthos,tied se egy.Csak a nézegetés van, s hogy te magad vagy valamilyen.Pontosan, a sétáló szem van, s persze a szem füle, hangok, járdák, beállítások, arcok.Szagok, fények, karéj kenyér, főtt kukorica kék fazékban, egy üres fazék, keramit, tűzoltószertár, otthonka, gyógyfürdő.
Egy széles,földszintes, akácfákkal szegett utca kocsmával alumíniumból és műanyagból, egy fagylaltozó BISTRO-felirattal.Égőpiros ajtód, slingelt függönyöd.
Adélka tisztára ínhüvelygyulladást kapott a fagylaltos kanáltól, egyedül van a pultnál február elejétől, s nem álmodik mást hetek óta, mint hogy vanília-puncs, vanília-puncs, és hogy nyakig viszeres.
Bizony Vandár Ernő, aranyom.
A fotó, de még egy szál vékonyka fénykép is,telt,néma, hozzáférhetetlen.Csúszkál a vékony,fényes rétegen a szem. Mint üvegen a légy, előtte ott a tág világ, látom és nem birtokolhatom, van és hozzáférhetetlen.S ha volna is mozdulat kiborítani és fölhasítani, gondolja Barthos úr, és zuhogna rád a látvány ebből az elpattant akváriumból, hát állnál csak, s nem a történetben, csupán annak vizes, zöld, arany és kavics romjain. Ami odatúl élet, üveghús és sejtelem, az itt csak nyálka lenne, egy elvetemedett paszpartu négyzetében a leeresztett, zavaros csend.S csak a feltört kaleidoszkóp büdös kristályait tologatná szégyenkező kezed az asztalon."

flóra vagyok ma sokat repültem.

Eltelt az idő otthon Budapesten.Ma június második napja van,20:47 még tökéletes világos és én újból itt a francia házban.Az az igazság,hogy minél több időt töltöttem el otthon annál kevésbé voltam biztos benne,hogy jó ötlet ide egy hónapra vissza jönni.Nem is az egy hónapon van a hangsúly,hanem a "visszajönnin" az újra kezdenin a tovább folytatnin.
Sokat repültem ma de valamivel többet üldögéltem légkondicionált reptereken,az élettől is elment a kedvem az az igazság.De legalább nem voltam izgatott.Ugyanis hazafelé az voltam és a várakozás megőrjített,közben egész végig valami óriásira számítottam.Óriási katartikus boldogságra,öt hónap után újra azokkal akiket a legjobban szeretek.Nem jött be. Jó volt de nem volt oltári.Ez rajtam is múlt természetesen,valami nagy büszkeség nőtt bennem az itt töltött idő alatt és amikor hazaértem,másra sem vágytam mint hogy engem ünnepeljenek és dicsérjenek.A barátaimtól is hasonlókat vártam és habár azt hiszem megtettek mindent és megkérdeztek mindent illedelmesen mégsem éreztem egyenértékűnek azzal,mint amennyire büszkévé nőttem.Való igaz,hogy mindenkivel fel kell venni újra a fonalat,újra meg kell egymást értenünk de nem csak erről van szó.Rettenetes nehéz magam visszafogni,próbálni nem beszélni állandóan,nem beszámolni,nem mesélni,rettentő nehéz,hogy mindenki megkérdez mindent egy óra alatt.és végez,pontosan egy óra alatt végez az én öt hónapommal.
Úgy éreztem jó otthon,hogy már az érkezésem napján megszoktam és hogy talán el sem szoktam.Nem volt más és nem volt beteljesülés sem.
Természetesen most az következik,milyen volt ide megérkeznem,sokat lendít a dolgon hogy ide elvárások nélkül jöttem.
Franciaország szebb mint emlékeztem a zajok a kertünkben jobbak mint emlékeztem,Tessa azt mondta,"boldog vagyok,hogy megjöttél",Elliot pedig a lépcső tetejéről rohant lefelé, és életemben először egy gyerek szó szerint bele repült a karjaimba majd fél percig szorított.
Nem kellett sok.Patrick elmesélte Kathleennek,hogy jól ment a felvételim.Kaptam hazafelé egy pisztácia frappét a mcdonaldsból.
Most még itt a helyem és itt érzem,hogy jogosan vagyok büszke magamra és hogy ezen nincs mit szégyellni.