nézzük.

a gyerekek gyakran fárasztóak,gyakran kiábrándítóak és ijesztőek de gyakran nem azok és az iszonyatosan jó.pedig nem vagyok annyira oda értük.
már régóta le akarom írni,hogy nagyon érdekes ez,ahogy én velük vagyok.szerdánként tessával annyi időm van,hogy senki másnak nincs ennyi ideje egy gyerekkel csak egy anyának vagy egy apának.én nem vagyok sem anya sem apa.én huszonegy éves vagyok és mégis eltöltök egy három évessel hat órát.hat órát egy 18 Celsius fokos téli napon.az első megdöbbentő pillanat,amikor rájössz,hogy nem kell sehova sietni.leomlanak a falak mert nincs két gyerek,az egyik mindig aggódik a másikért,elvesz valamit,ráugrik,siettet,lassít,én vagyok a nagy de közös nyelv nélkül nem tudom őket igazi közös nevezőre hozni.fél megoldásokat tudok,mert nem bíznak bennem teljesen,valaki mindig elégedetlen,valaki mindig sír.
de egyel,egyedül egy napsütötte napon.az felemelő.ez a legjobb szó.aki tudja próbálja ki.hazjönni az iskolából és minden egyes bokorba elbújni úgy hogy a hároméves megmondja hogy és hova rejtőzz el.aztán megtalál,és mégegszer akarja és még és még.menni kéne enni adni neki,de ha egyszer nem éhes,rá érés.
minden botot összegyűjteni,minden kavicsot,a botokra minden leveleket feltűzni,majd sorjában leszedni mert mégsem szép.a fadarabokat a kavicsokkal ki tudja miert dörzsölgetni.fél órán át ülni a mérleghinta egy oldalán,öledben a háromévessel aki énekelget néha nevetgél néha rád szól.hazaérni magunk után húzva egy kétszer akkora faágat mint ő maga,rájönni arra,hogy nem baj hogy hazavisszük.kit érdekel hogy felszedte? miert volna baj? miert hittem hogy baj.hogy rá kéne szólni?furcsa.
tésztát enni,egy óra alatt,hercegnőnek átöltözni,elindulni a könyvtárba a hercegnő ruhában.miert hittem hogy rá kéne szólni? miert ne jöhetne egy rózsaszín bársony jelmezben? könyvtár.cumi a szájban.egy táncról szóló könyvet nézeget,észrevenni hogy minden lefotózott mozdulatot alaposan megnéz majd ráncolt homlokkal,ugyanabba a mozdulatba rendezi magát.
van nálunk egy plüss nyuszi is.a neve emilie jolie,de volt flóra is.igen.
elindulni haza.a 10 perces út,egy és fél órás.elálmosodik a betonházak között,leülni vele egy padra,aludni akar azt mondja de nem otthon,a pad meleg a nap süt.nekem dől kicsit.ülni vele.

elvárások

Gondolkozom azon mit írhatok ide és mit nem.Mindenki vár valamit,ha rosszkedvű vagyok,ha épp csak érezni valami csekély keserűséget a bejegyzésemben,többen is aggódnak és megírják e-mailben.Aki nem írja meg...s itt leginkább a szüleimre gondolok,az csak simán aggódik.Természetes hogy csak a nagyszerű érzéseket akarom megosztani.Azok nem igazán vetnek fel kérdéseket.Viszont érdekes,hogy valahol még a dícséret is zavar.Nem jól fogalmazok,mert nem zavar,őrülten jól esik de nem tudom mennyire igazak.Vajon szabad vagyok? Valami nagyot teszek? Messzire mentem? Tudom mit csinálok? Van célom? Boldogabb vagyok mint szoktam lenni? Ha boldog vagyok itt az nem csak abból adódik,hogy alapvetően tudom jól látni a dolgokat?
Itt minden új és természetesen új dolgokat könnyű csodálni.Ez megvan bennem,ez tényleg jó.
Én nem valósítom meg önmagam,de az biztos,hogy odafigyelek magamra és a reakcióimra.
Megmondják nekem,hogy mit csináljak és ha előbb jövök fel a szobámba utánam jönnek és azt mondják,"a munkád nem ért véget a fürdetéssel."
Minden hiába,a munkám meghatározhatatlan a vége behatárolhatatlan,velük élek.legyen okos aki tud.Mennyit ér,amit csinálok,mennyire vagyok Velük szerencsés? minden csak viszonyítás kérdése.ez mindig igaz.
De szabadidőm is van,elég sok,de megkérnek szívességekre,viszont kapok is cserébe.Házat egy hétre,ingyenes Bordeaux látogatást az idegenvezető nagymama jóvoltából,ingyenes nyelvtanfolyamot.
Csinálom,amíg megéri.Azt hiszem.
Hol tartok? Mennyire vagyok felnőtt? Tudok őszinte lenni? Most mennyit finomítottam a tényeken? Érdemes Rám büszkének lenni? Mit tartok magamban? Mennyi bennem a gát még? Mit tanulok? Ér valamit? Megéri? Meddig éri meg?

harag,egy hónap

Hogyha ilyen a harag,az igazi,akkor szerencsére én ritkán vagyok haragos.
A legkellemetlenebb az egészben,hogy nem tudom hogyan vagyok képes ilyen mérges lenni...még akkor is ha nem tart tovább 15 másodpercnél,és pont egy kisbabára.Ijesztő hogy milyen védtelen én meg milyen nagy és indulatos.
Sír ha leteszem ha felveszem ha adok valamit ha elveszem, játszunk egy percre megnyugszik, érdekli egy kicsit nem sokat, nyűgös, idegesítő megint kedves,táncikál ,motyog, gőgicsél nincs szünet csak van.egy baba ha már van akkor már mindig van.Megszületik, aztán van.nincs szabadulás,menekvés,elaltathatod,átviheted és rábízhatod de ez mind csak ideiglenes.
jaj de jó,hogy nem az enyém.
Amerika sokszor eszembe jut.Szeretem ha én vagyok a gyerek,ha én vagyok a rokon ha én vagyok a vendég ha rám figyelnek oda.Szeretem,hogy a szüleim engem szeretnek és én vagyok a fontos. Namost ez már 31 napja nincs.