mandulagyulladás

Mandulagyulladásom van.A betegség lefolyása a szokásos,semmi láz,komolyabb tünet vagy elviselhetetlen rossz közérzet.Ezek miatt akár szerencsésnek is vallhatnám magam de mégsem teszem.Nemhogy másnak de nekem is nehéz elhinnem ha beteg vagyok,nem is gondolnátok mekkora teher ez egy olyan embernek akit alapvetően nagyban befolyásol mások véleménye."vajon elhiszik,hogy aludnom kell?" "vajon azt gondolják,hogy lusta vagyok?" és hasonlók tömkelege.
Valami most mégis kicsit más.Habár semmi komoly tünet nem jelentkezett azért a mandulám észbontóan fáj már két napja.Észbontóan.Nem tudok nyelni,és ami a legfurább...ami miatt egyáltalán írok most,az az a felfedezés,hogy én sosem vettem észre igazán hogy van nyálam.Nem is tudom,vajon mindig ennyi volt? Lehetetlen hogy ennyit nyeltem eddigi életem során is.Ez egy életprogram.Gyakorlatilag azért alszom hogy ne kelljen ezzel bajlódnom,olyan ez mint a telefonon a 2 percre beállított szundi program.Kinyomja az ember egyszer és azzal a boldog tudattal hullik vissza az édes álomba,hogy ezt most-ha nem is örökre-de legalább 2 boldog percre elintézte.Én pontosan így vagyok a nyálam nyelésével.Nyelek és őszintén megjegyzem magamban,hogy "najó,akkor most egy perc nyugalom" vagy lehetséges még a gyűjtögetés,a nyál ide s oda tevése a számban,öblögetés,jobbra-balra,szűrés,illetve megpróbálni leereszteni,anélkül hogy nyelnék...ez eddig csak egyszer sikerült.A nyálam pohárba gyűjtésére eddig nem bírtam rávenni magam,most pár perce mégis megtettem.Gondolhatjátok,a helyzet nem javul semmit.Próbálok nem rá gondolni,elterelni a saját figyelmem,de akárhogy próbálom nem megy,mi sem bizonyítja ezt jobban mint az egy deciliternyi cucc a pohárban...tíz perc leforgása alatt.
Emberek van nyálatok!

Kezdem ott,hogy a magdi megvette a repülőjegyet párizsba, a beszállókártyája a kezében van.ha minden tökéletesen halad a barbi is megveszi pár nap múlva, egy hétig lakunk majd egy francia lakásban hárman és zabáljuk a csigát.ez biztos.ha biarritz partjai és archachon homokdűnéit már meguntuk akkor elutazunk Toulouseba ami egy órára van de akkor még mindig nem láttuk Bordeauxot.valószínüleg sok bort is fogunk inni a helyi kedves helyeken.A projektem a svéd barátnőmmel...mert van olyanom,mostanság az,hogy minél több helyet fedezzünk fel ami olcsó és franciás.pár napja például a kortárs művészeti múzeum kávézóját, a harmadik emeleten.ma pedig a botanikus kert kávézóját,ahol csak három asztal van és pont olyan mintha volna egy remekbe szabott kerted ahol felszolgálják a forró csokit.tavasz van,melegek a napsugarak és ezt teljesen rendben lévőnek érzem habár ha gondolkozom eg kicsit rá kell jönnöm,hogy nincs még március de ami a legfurább,hogy február sincs még.rügyeznek a fák,nyílnak az első virágok,nő a bölcsességfogam és szinte el sem tudom képzelni,hogy otthon szürkeség van és ötkor sötét.

A garrone parton ettem egy fél baguettet egy kiló licsivel.arra gondoltam hogy nem akarok többet nagyot gondolni.szeretném elültetni a licsi magot,hátha lesz egy fám.azt hiszem talán én is vonzódom a fákhoz. Az aggaszt,hogy valószínüleg nem nőne ki és csalódnék,ha kinőne,akkorsem szerené az itteni éghajlatot. Arra is gondoltam,amikor ma reggel a piacon voltam,hogy a sajtok is vonzanak.Gyönyörű kerekek és a szaguk sem zavar.Jó lenne ha foglalkozhatnék sajtal.Lenne egy egész nagy pajtám, rengeteg polccal és mindenütt sajtok volnának.A folyó parton a padon,arra gondoltam,hogy talán inkább pék lennék,de a lány akivel voltam,azt mondta az hülyeség mert nagyon korán kell kelni és valószínüleg rettenetesen unalmas is. Mindenesetre maga a gondolat is remek,hogy lehet minden szuper egyszerű.ha az ember akar,akkor csinálhat egyetlen dolgot egész életében, dagaszthat kenyértésztát.Lehet ádáz vagy jó. el kell csak dönteni. Azt még most nem tudom pontosan hogy galád vagyok e vagy talán inkább jó. Most mindenesetre elmegyek az óceán partjára a franciákkal.