paris

nem is írtam párizsi hétvégémről!!
a nagybátyámékkal találkozni isteni érzés volt,követni őket és olyan fagyit enni amit ők vettek nekem,hallgatni,hogy nem eszem eleget és,hogy nem lesz elég a meleg ruha,amit magammal viszek...régen várt,nekem nagyon fontos részei voltak párizsnak.
a város rám felszabadító hatással volt habár én nem hittem,hogy ilyet tud egy város.sosem hiszem senkinek az ilyeneket.
de valóban! tényleg simán táncoltam az utcai zenészek mellett és olyan közel mentem hozzájuk a fotók érdekében,mint soha máskor még.mindig tartok valamitől.hogy megszólítanak,hogy nem szabad hogy béna meg hogy hülyének néznek.itt,most nem.valamiért nem.és istenem! szuper volt.

nem lehetnék fáradtabb és soha nem vártam még ennyire a tavaszi szünet végét.elegem van mindenféle kicsi lényből,ha gyereket látok vagy videót egy kis pingvinről nem az jut eszembe hogy milyen helyes hanem hogy mennyi mennyi gond van vele. megőrjítenek,megőrjítenek a vendégek,akik gyerekszerető emberek lévén az ölemben rugdalózó, rángatózó lucie kezét megsimogatják,a fejét megpuszilják majd továbbállnak.utálok mindenkit aki tessát az iskoláról kérdezi.
amennyire várom a szünet végét,annyira esik jól,hogy lucie nem fogadja el a joghurtot a vendégtől de ha én adom neki mégis megeszi.
ennél talán jobban csak az esik,ha az egész napos,egész nap után 22:14-kor lucie újból felsír és én elindulok csendben lefelé a padlásszobámból a meredek lépcsőn le és hallgatom,talán abbahagyja.és valóban.a lépcső harmadik fokán állva a félhomályban,félúton a szobám és a szobája között,úgy hogy a szaxofon szólót még éppen hallani fentről,úgy állok ott,a harmadik fokon pontosan,és nem is akarok feljönni olyan jó ott.

nem csinálnám másképp

marseillből jött a lilla, 30 fok volt bordóban, leégett a vállunk és a lábunkat egy álomkék vizű szökőkút habjaiba lógattuk a város közepén, a forró napsütésben.a botanikus kertben a lilaakác csodálatos eleganciával virágzik és fut az épületekre,a kert mellett lévő házak árnyas kis udvaraiban,gazdag franciák üldögélnek csíkos napozókon.valahogy az emberek illatosabbak mint márciusban,pedig akkor azt hittem,ezt már lehetetlen túlszárnyalni.
ha esetleg bordóban vacsorázni szeretnél,Lillával mindketten ajánljuk az "El Nacional" éttermet,azon a téren ami pont a Rue Notre Dame-ról nyílik.Isteniek a boraik,és a salátáik fenségesek.Ha hazafelé tartasz,mindenképpen a folyó parton haladj végig,mert itt hajnali egykor is boldog embereket találsz,vannak akik énekelnek és gitároznak,vannak akik egy hangszórót visznek ki,és hatan-heten salsát járnak.Mindenhol leülhetsz kicsit.Ha pár őrülten jó képű fiú megszólít,ne ijedj meg.De tényleg!
Előfordulhat,hogy szerencséd van és a család akiknél laksz- és akiknek van egy pompás francia házuk egy rózsás és akácos kerttel- elmennek otthonról,korán reggel és így te átveheted az irányítást.Bekapcsolhatod a kedvenc jazz zenét sugárzó rádió adódat,felvághatsz egy kevés kolbászt és paradicsomot, kenyeret és mindezt kiviheted a kinti asztalra.A barátnőddel beszélgetve,elfogyaszthatod és aztán főzhettek még sok kanna teát,mert annyira jó csak ülni ott.Biztos akad valami finom keksz is a házban,azt is kivihetitek.
Természetesen ha esik egy kis nyári víz az égből,nem kell bemenni,épp csak meg kell várni míg vége lesz,mert hamar vége lesz hiszen az is éppen csak az illat kedvéért hullik.

http://www.youtube.com/watch?v=f3o8QwraVwM&feature=related

hosszú a hajam

Ma Bordeauxban 27 Celsius fokot mértünk,a időjárás jelentés szerint az idő "derűs".
Tetőtéri szobám rosszabb mint egy szauna,az oda felvezető 15 lépcsőfok közül,a 9. az ahol megcsap a forróság onnan meg egyre csak vadul.
Tegnap is rövidnadrágban is trikóban voltam,mint,ahogy már bő két-három hete járok,csak erről nem tudtatok.Tegnap a tanfolyamom után,Matildával találkoztam és botanikus kertbe mentünk napozni meg enni,a közeli pékségben vettünk minden jót és csokitortát meg cukrokat majd százszorszépekből Matilda koszorút font és közben a Midsummer azaz a nyár ünnepléséről,Svédországban mesélt.A világom végtelen,végtelen egyszerű,nekifogok,hogy írjak valamit ide mert annyira isteni minden napom és a végén kitörlöm mert nem tudom nem sok e az örömöm és nem érthetetlen e is egyben.
A játszótér padján ülök Karolinával aki szintén két ördögre vigyáz,a nap ragyog és minden passzol.Elliotka legjobb barátja Philemon és Tessuka legjobb barátnője Lájli(nem tudom hogy írjuk).Rájuk Karolina figyel,az enyémekre én figyelek.Néha megjelenik egy lógó takonnyal vagy hogy pisilnie kell vagy éppen virágot szedtek nekünk és ezeket akkor mind elintézzük és megköszönjük s aztán folytatjuk a beszélgetést majd megbeszéljük hogy este megiszunk egy sört valahol.
Bonobo koncerten voltam pénteken,Marlénával és Isabellel (németek),szuper-szuper-szuper az a zene,táncoltunk,egy fiú belém szeretett,elhívott egy buliba,elmentem a buliba ettem sajtos tésztát a szuper szép lakás erkélyén,ott aztán több fiú belém szeretett, reggel ötkor hazasétáltam.
Szombaton egy csodaszép helyen piknikeztem egy barátommal,akinek igazi francia neve van...Augustin.Volt bor,sonka,sajtok,baquette és paradicsom és hajnali egyig ültünk a fűben,egészen este nyolctól.Aztán futottunk a villamos után.
Ma összesen 9 órát töltöttem a gyerekekkel.Tessával hatot,Tessával és Eliottal együtt plusz hármat,voltak nehéz pillanatok,főleg az elején.De összeségében ma megettem két pohár joghurtot Tessával,ültem a kertben,a játszótér betonján feküdve (Tessa ötlete volt) néztem az eget,Ninon és Elliot is csatlakoztak később,és ez nem egy szentimentális pillanat.Ez az élet itt,az élet itt a játszós ruháim maximális kihasználása.Az hogy nem mondom hogy "lehetetlen,nem tudom megoldani,hogy lefeküdjek veled a földre",rollereztem,frizbiztem,többször megizzadtam,rengetegszer kaptam virágot,és nagyon sokszor ültek az ölembe,de ültem olyan mérleghintán is ami nagyon kicsi volt nekem ezenkívül Tessára ma rádőlt a cipőszekrény.Ma kétszer főztem spenótot és kétszer tésztát.
Ma megveszem a jegyem Párizsba a jövő hétvégére,de előtte jön egy koleszos barátnőm Marseilléből.

bonobo : http://www.youtube.com/watch?v=T_wBDYOa_Ew&feature=related