flóra : - elliot kérlek rajzolj nekem valamit!
elliot: - de mit?
flóra: - nem tudom,azt neked kell kitalálni!
elliot: - talán egy elefántot!?
flóra: - szuper ötlet! és zorrót és a sheriffet,amint párbajoznak!
elliot: - ó oké! de akkor az elefántot nem...az már nem férne rá.

az asztalon,imádom őket.

100 fok van, olvad a beton,gyöngyözik a homlokom és az orgona nyílás közeli állapotban van.így tolom a gyerekeket vissza az iskolába,a 11:30-tól 13:00-ig tartó itthoni ebéd után.ezt általában egyedül intézem,és emiatt is meg a gyerekek ízláse miatt is,áltálaban tésztát eszünk valamilyen hússal és zöldséggel.vagy halat,lényeg a lényeg,a tészta a fix pont.a tészta jó mert például össze lehet keverni több féle sajttal és lehet rá a ketchupból különböző formákat rajzolni és aztán azt összekeverni és megenni olyan módon mintha egy malac lennél (tessa)
lehet titokban elővenni a kamrából száraz,főtlen,nyers tésztát majd azt összetörögetni apróra igen nagy gonddal és minden ellenállásom ellenére beleszórni a hússal mustárral sajtal már összekevert főtt tésztába (elliot).aztán következik a desszert.természetesen szó sincs arról,hogy bárki bármire várna.várakozás nincs.hűtőre mászás,kotorászás,elejtés,jövés-menés,zizergés,flóóóra nem azt,flóóóra mégis inkább ezt,azt amit te,fúj azt nem,és akkor néha én hogy: "várj",jó de flóóra számoljuk ki hogy melyiket.akkor végül elegem lesz és letszek arról hogy egy tiszta asztalt körbeülve,alattunk a kutyával,csevegve fogyasszuk el a joghurtokat.így inkább mindent kidobálunk az asztalra,ahogy jön.ők meg kis kanalakkal követnek.rettenetes helyesek meg kell őket zabálni.a kis tészta-ketchup halmok felett mondókákkal döntjük el végül hogy elliot a málnás a vaníliás vagy az epres ivójoghurtot döntse e magába.az epres jön ki,de én málnásat iszom(mellesleg ugyanolyan,egyébként is minden joghurt gusztustalan kivéve néha) szóval én málnásat így végül ő is azt de már a kibontásánál előrebocsátja hogy ezután a vaníliás következik és utána röviddel az epres.még mókából azért elveszi tessától a petite danonját,hogy egy kis sírás is legyen de aztán egy percre elcsendesül a ház.egészen addig amig én nevetve fel nem hívom a figyelmüket arra hogy az asztal olyan mint egy szemétdomb és ők aztán igazi malacok,erre elliot édesen kacagni kezd és a málnás lé kibugyog a szájából.nem lehet rájuk haragudni.
ezek után már mehetünk is vissza a suliba.elliot úgy dönt hogy magával hozza a kartondobozt ami akkora mint ő maga és szuper játék.azon gondolkodik,meg kéne mutatni az osztályfőnőkének, a két lyukat amit vágott a dobozra (nagyon büszke)
tessa babakolcsival akar vissza menni.tessa fél pár cipője elveszett,pedig egy órája még megvolt ez biztos,kedvesen belegyezik hogy a barnát vegye fel hisz ő is belátja, ha egyszer nem találjuk nincs mit tenni. a barna cipő kicsit kicsi a harisnyája fel is gyűrődik a sarkánál,én kényes vagyok ilyenekre de őt nem zavarja.még megmutatja a hasát hogy mekkora aztán én is az enyémet hogy az mekkora.nekem nincs is,azt mondja.akkor a babakocsit kitolom és elliot a kutyaszános megoldást preferálja.azt szoktuk hogy a kutya elől megy s a pórázát ráakasztom a kocsi nyelére és ez a szán,futni is szoktam és akkor ordítják hogy gyorsabban és mindig nagyon elfáradok,szóval mondtam elliotnak hogy döntse el hogy mit akar szánt vagy a dobozt hozni,mindent nem lehet (ki gondolta volna hogy ilyen beszélgetésekbe keveredem 21 évesen..."szán vagy doboz! dönts!") persze a karton mellett dönt,magára húzza és az egyszemélyes kocsira felmászik,tessa ül.elindulunk.tessa egész úton énekel,elliot dobozzal a fején, mit fején,a testén áll és eltakar előlem minden kilátást.elfelejtettem említeni hogy tessa ma a pink bársonyruháját viseli.
dobozzal a fejükön járnak miközben arról dalolnak franciául,hogy hogyan ültessünk és neveljünk babot.
a szívem csordultig van szeretettel.

itt van pár kép az életemből.az új párnám,a tavaszi mimózák,a nagypapa kastélyának ablakai és a szuper francia kosár-táskám amiben olyan jól mutat az eper a virágcsokor és az újhagyma is.
a második képen elvileg én vagyok,abban az "egyben lévő" pillanatban,mikor a kék fadongó helikopter zúgással koppant az ablaknak.de én megmentettem és kiengedtem a bordeaux-i tavaszba.valahogy így éreztem magam akkor azt hiszem.remélem ebből ő is megérzett valamit.közben,hogy semmi ne hiányozzon, a házban ez a zene szólt:
http://www.youtube.com/watch?v=CnKQhX3V2vo

a szülők moziban.

a szülők moziba mentek,de előtte szinte mindennel végeztünk.a fürdetés több turnusban, a vacsorázás a salátával és a desszerrel kiegészítve. én mára már eleget tettem,így kathlennel beszélgettem a tálalóban amíg patrick fel és alá rohangált.a kommunikáció varázsára és elképesztő problémamegoldó hatására ma este újra rácsodálkozhattam ugyanis kathlennel megint szóba kerültek meglepő hasonlóságaink és ha már ilyen személyes volt a téma valahogy az is megemlítődött hogy mennyire úgy érzem néha hogy szívből utál,szinte gyilkol a szemeivel.ő erre azt felelte ,hogy ugyanezt érzi velem,az én pillantásom is gyilkol.soha nem tudja hányadán állunk.én erre azt mondtam,hogy még soha nem akartam megölni és úgy általában nagyon kedvelem.ő is így érzi velem.azt is mondta,az is fura ahogy itt élek,ki tudja mik a viszonyok,hogyan kell ezt jól csinálni.hogy sokszor kellemetlen neki még erre is és még arra is megkérnie engem,ezért inkább szól a férjének hogy szóljon nekem hogy mit csináljak.de például akkor sem tudta mi tévő legyen,amikor beteg voltam és egyedül is voltam,itt fönt a harmadikon.mivel fel akart jönni,de nem tudta hogyan tegye vagy hogy én akarom-e,felküldte patrickot...többször.még most is gyakran eszébe jut és bánja hogy nem jött.mit gondolok erről,kérdezi.azt mondtam,erről azt gondolom,hogy most hipp-hopp elmúlt valami ami hónapok óta bántott.
talán nem jön át igazán jól,hogy mennyi itt a meglepő véletlen,pedig ez egészen felvillanyozó.itt vagyok bordeauxban egy olyan családnál akik életmódja az én életmódomba teljesen belepasszol.ki tudta? volt 6 fotó amit láttam róluk,nevezetesen az aupair world.com-on.hát ki tudta? tetszik minden itt és mindent értek is itt.nem szakadtam ki az életemből.
van itt egy nő ráadásul,aki olyan dolgokról beszél,hogy akár magamat is hallhatnám.és ha valami szöget üt a fejembe az biztos hogy fontos kérdés neki is,és valóban,előbb vagy utóbb ki is bukik.
nade 5 darab gyerek alszik.2 cumi,2 alvópléd,alvóállat miegymás megtalálva,sírások megvígasztalva(alap francia nyelvtudással),villanyok lekapcsolva,legó elrámolva,hercegnők megrajzolva,könyvek megnézegetve és mindezt én csináltam és úgy,hogy a már alvó baba nem ébredt fel.a kutya lent alszik.a rohadtdög macskát kizárta valaki és nem engedtem be (mindennap elhatározom,hogy kedvesebb leszek vele).a ház csendes.és a szülők békében ülnek az utópiában (leglazább mozi a világon).őszintén remélem hogy egy esznek aztán valami finomat a szuper kis téren a szuper mozi mellett azokban a szuper borózókávézóvacsorázó egységek valamelyikében.magamnak azt kívánom,hogy lucie ne ébredjen fel.VÉGE.

olyan még soha nem volt hogy ne lett volna valahogy.

itt egy dolog a nehéz.hogy mindezt nem mutathatom meg nektek,nem vehetek nektek itt házakat.szinte fáj,hogy déltől,négyig a napsütésben,kezemben a mandulás csokoládés croissanttal,kezemben a napsütéssel...hogy nem ez a városunk.budapest isteni és az otthonom.de ezt a helyet ismerni.itt eltölteni egy napot.csakúgy bemenni a szépművészeti múzeumba,végigszaladni egy-két La Tour képen.aztán kijönni,aztán egy szépséges bolt,aztán egy két apróságot venni,meginni egy kávét.Benézni abba a csodaszép drapéria boltba ahol elképzelhetetlennek tűnik bármit is meglelni,mindenhonnan függöny minták lógnak.ha lenne egy kastélyom,biztos itt vásárolnék...de nincs,de még így is be lehet menni.mindenki illatos és én is illatos vagyok,white musk,ez hát a francia énem.aztán a tapéta bolt meg a gyógynövényes.de pont úgy,ahogy lennie kell,megfakult és poros provence képek és mindenhol sárgás zsákok,miben szárított rózsbimbók,miben levendulavirágok,nem hiszem el hogy mennyire egyben van itt minden.csak itt kell élni valahogy.az nem lehet hogy ne itt,csak hát közben meg annyira vágyom is haza.
majd .
pénteken moziban voltam egy barátnőmmel aki többekkel együtt egy gyönyörű habár kissé lelakott házat bérel.reggel a piacon nézelődtünk én vettem egy csokor nárciszt és egy pátéval töltött fügét majd náluk a napsütötte teraszon friss baguette-etl fogyasztottam,miközben a többiek főztek,mások kártyáztak.trikóban.mert nyár van.