chillin' lucie

ma sok időt töltöttem lucie-vel. délután öttől este 10-ig, igazán szuper volt.remekül megértjük egymást és szeretem hogy szeret.,itt egy egész ház és benne én egy babával.olyan végtelenül egyszerű.
üldögél,jön-megy,feláll de mindig elesik.
ha eszem nagyon akar ő is,mindent meg akar kóstolni.megfürdettem,aztán francia utcákon babakocsiban toltam egy órát mezítláb,a kutya is jött,szedtem jázmint.
kilenc körül már nagyon éhes voltam,készítettem magamnak egy kevés ketchupos rizst,és a földön ülve fogyasztottuk.mondjuk ezekben a percekben inkább agglegénynek éreztem magam egy gyerekkel mint aupairnek.a vacsora után ledöntöttem egy nagy pohár jéghideg narancslevet.persze ő is kért és azt hiszem először velem ízlelte meg.egyértelműen szerette,felállt, a pupillái kitágultak és még akart,ezt intenzív csapkodó kézmozdulatokkal jelezte.mindezek még mindig a padlón ülve történtek.
majd felmentünk a szobájába,hogy kicsit rendet tegyek,akkor ő nagyon boldogan rámászott a kétszemélyes nagy matracra és én az óriási fehér plédet többször a magasba lendítettem és aztán beterítettem vele,ezt igazán élvezte és nekem eszembe jutott hogy az apukám ezt sokat csinálta velem és én is igazán szerettem.

juj

1.csukott szemekkel és visszafojtott lélegzettel várom,hogy haza érjek.
2.lassan halad az idő.
3.fáj a gyomrom a lábam a hajam.ideges vagyok.
4.ha eszem,rosszabb.
5.persze azért jókedvem van.mondhatni kicsattanok.
6.elliot ma összesen 5 darab "titkos laboratóriumának" pontos helyét fedte fel előttem valamint azt is megtudtam,hogy néha láthatatlanná is tud válni...leginkább a kettes számú laboratóriumban.
7.egy hónapja,haza hoztunk egy ebihalat és betettük az akváriumba,igen szépen fejlődtek a kis lábai én minden alakalommal mikor láttam majdnem elhánytam magam.tegnap már béka lett belőle és már meg is halt.nagyon gusztustalan volt.
8.tessa bárányhimlős,olyan mint egy beteg kismacska.a szemei aprók és pirosak.

a kérdés tehát elsősorban az,hogyan lehetséges hogy nekünk nincs óceánunk se tengerünk,pedig az olyan szuper és nagy is valamint nélküle unalmas.színes házak,kisváros,egy főutca,rengetek fagyi,turisták alig mert ez nem a legszebb plázs,itt nem elég zöld a víz.túlszép,túlszép,túlszép,az óceán annyira szuper jó.
haza megyek egy hétre május utolsó hetére,aztán visszajövök még egy hónapra.talán teljes őrültség egy hónap miatt pénzt kiadni és ha gondolkozom rajta az egyetlen valóban igazi indokom az,hogy nem tudom mikor lehetek újra francia.imádok francia lenni,és ha lehetek még egy hónapig akkor nem hagyom ki.mindent szeretek ami körül vesz,erről pár napja írtam is,amikor egy kis étteremben ültem,ide szántam,most begépelem,bocsássatok meg ha túl szentimentális,de esküszöm nem erőltetem,ez itt ilyen.: Könnyebb lenne ha nem váltam volna időközben igényes franciává.Ha azt a kevés franciát,amit tudok nem próbálnám olyan elragadóan kiejteni.Ha ma egy és kettő óra között nem ültem volna egy kis utcában minek neve Rue Poquelin Moliére,abban a kávézóban minek neve Les Mots Bleus.Ha azt mondhatnám,nem igaz,hogy mindezt annak a kávézónak a székén ülve írtam meg méghozzá töltőtollal.
Ha nem készítenék olyan isteni jól a fondant au chocolat,minek a belseje mint a neve is mutatja, olvad és folyik.Ha nem lenne egy kávé is előttem meg egy pohár víz.Ha nem lenne a passzióm ez a világ.Ha nem érezném magam képeslapra valónak "a francia élet" címén.
Ha csak úgy innám a kávét és nem azért tenném mert dolgozom tulajdonképpen és fáradt vagyok,főleg a reggeli nyelvtanfolyam miatt meg mert Lucie tegnap lazán lepisilt.
Ha most nem futott volna el mellettem egy futó,Ha nem itt Bordeauxban kezdtem volna el érezni,hogy azért tényleg bármit lehet.
Ha Tessa nem mondta volna azt tegnap,hogy ma rózsaszín napunk lesz.Ha látnék hibákat.Ha a Mollat könyvesboltban nem barnás fül nélküli papírzacskóban nyújtanák át,amit megvásároltál.Ha reggel nem a Brioche Doreé-ban vettem volna egy aszalt paradicsomos-sajtos szendvicset,baquette-ben persze.
Ha nem lenne tőlem jobbra egy kiadó lakás és ha nem állna a biciklim pár utcával arrébb.

már nem úgy van mint régen volt,a szülők vendégségben,én a gyerekekkel fogat mosok,elliot megemlíti,hogy ő tulajdonképpen nagyon szeret pisilni.nevetgélünk.aztán lefektetem őket és én is befekszem közéjük,megnézegetjük a mesekönyvet a vakondról akinek a fejére kakilt valaki,amikor kijött a túrásából,aztán elindul hogy megkeresse azt a bizonyos valakit.elliot nagyon édes,ugyanis kívülről tudja az egészet.
tessának kacagási rohama kerekedik.azt végighallgatjuk.olyan kedvesek ahogy átfogják a nyakam,rám másznak,fogják a kezem miközben magyaráznak valamiket.
a mostani altatás ezekből kifolyólag nehezebb volt,nem sírdogáltak magányosan és elhagyatva a szobájukban,cumikkal a szájukban.viszont percenként felmasíroztak a szobámba egy szál bugyiban,kérdeztek ezt és amazt,érdeklődtek,még megmutattak egy s két oltári trükköt, (pl:elliot kezében egy darab bármit tart,a bármi valóban ott van!igen.aztán megkér csukjam be a szemem.becsukom.mostmár kinyithatom,kinyitom,a bármi már nincs a kezében! teljesen eltűnt.ez a varázslás a négyéveseknél) az ágyamban szeretnének aludni,elemlámpákat akarnak,félnek...de nem! ez átverés volt csak.
most az emeletes ágy,emeletén alszanak ketten,könyvekkel,lámpákkal és zenélő cuccokkal körülvéve.

1.annyi mindent nem szerettem még.
2.

világ zaja

Ma,három órát voltam a nagy bolhapiacon,ami három hétre nyitott meg Bordeaux egyik nagy terén.Egyedül voltam egész nap és mindent pont olyan lassan csináltam,ahogy akartam.szeretek egyedül lenni,azt hiszem jól is tudok.vagyis biztos.Ez a piac nem is igazán bolha de antik,az eladók az összes cuccukkal berendezkednek kis bódékba,azután csak várnak és elragadó franciasággal üldögélnek,a száz éves fotelokon,idős szagú holmikkal és porcelánokkal körülvéve.Átjárnak egymás foteleibe ülni,beszélgetni,bort inni és ebédelni,általános,hogy van kutyájuk,általános,hogy a kutyáknak különleges nyakörvük van,megszokott,hogy a kutyák maguk is különlegesek vagy ha nem is azok de valahogy illenek abba a közegbe.Foxi a gramofon mellett hever,a tacskó megfeszített fejjel áll,és szimatol,a barna shar-pei a bordó,arany enciklopédiák polcának árnyékában fekszik.Rendszeres,hogy a gazdáik szarukeretes szemüvegeket viselnek,rendszeres,hogy látszik rajtuk mivel foglalkoznak.Vannak akik pont olyan elegánsak mint a tárgyaik és emiatt passzolnak tökéletesen a közegbe,vannak akik pont olyan öregek mint a tárgyaik,és habár öregek színes ruhákat és szalmakalapot viselnek,a nők pedig klipszeket a fülükben.Akárhogy is, ezek a bódék a maguk káoszával,mintha képesek volnának elnyelni,soha nem megyek be egyikbe sem ha nincs bent rajtam kívül valaki.Nem tudom miért de mindenki próbál túladni minimum egy babafejen,mindenkinek van eladásra szánt foltos ruhája és bizarr elhasznált hintalova.Ezek az emberek nekem földöntúliak,úgy érzem ha akarnák,foglyul ejthetnének könnyedén,persze nem általános módokon és nem általános célok érdekében.Ha bemész rádszóródhat valami halvány por a plafonról s aztán egy ódon kamrában egy ódon tűzhely mellett találod magad, a csempe zsírfoltos és te ruhákat reparálhatsz életed végéig,néha megérkezik a fogva tartód,de ő sem tehet igazán semmit,ő a tárgyai rabja....
Aztán elbicikliztem teljesen kihalt területekre a kikötő mellett végig,daruk és mindenféle égbe meredő gépek mellett.Egész nap nagyon kísérteties idő volt,egész nap sötétkék volt az ég de néha kisütött a nap,ma két szivárvány volt az égen egy időben.Mikor már túl távolra jutottam és mikor már tényleg sehol nem volt senki s úgy éreztem ideje vissza fordulni,félúton nem tudtam továbbjutni,mert a folyó volt előttem és semmi más,az út eltűnt,az az út ahol a villamos sínek is futnak.a szívem egy pillanatra megállt úgy emlékszem,Chihiro szellemországban.Aztán szerencsére jobbra néztem,ahol a az út,haladt felém majd bő öt perc múlva sínekkel együtt visszakattant a helyére a sorompó felemelkedett a hajó kihajózott és én átjutottam.
A Saint Rémi utcában lezártam a biciklim,vettem egy pisztácia shaket majd megittam egy nagyon csendes téren,a velem szemben lévő házról egy kedves kecske faragott feje nézett rám,végig.
Hazafelé jövet az ég egészen elképesztő színeket öltött,a folyó mellett a korláton ültem kilencig.
Amikor megérkeztem az utcába ahol lakom,úgy döntöttem még maradok kint egy kicsit,leültem a téren egy betonpadra már sötét volt,mindenhonnan esti zajok szűrődtek ki,arra gondoltam vajon van e az embereknek alapvető zajuk? milyen lenne ha minden , a világon minden elhallgatna egy percere? vajon az a csend,amit annak hiszünk?
mostmár itthon vagyok.