heyyo

Ez most csak összefüggések nélkül fog menni.Nincsen fő esemény,amit el szeretnék mesélni.
Lucinek kinőtt egy darab foga,amikor először említették,teljesen hidegen hagyott,amikor először benyúltam a szájába és az ujjamra harapott,gőgicsélve s igen elégedetten rágcsálta...nem tudtam abbahagyni a nevetést.az első fog! csodálatos!
Elliottal ha mesét nézünk,a kanapén ülünk és ő bevacakolja magát az ölembe,a kezem fogja kedvesen és a haját az arcomba túrja...én így igazán nem is nézek semmit.Leginkább csak gyerekhajat szagolok és puha kezeket érzek.
Tessával az iskolában minden reggel megnyomjuk a lépcsőházi villanykapcsolót és mikor a neon fénycső rezegve kigyullad,együtt ájulunk el,hogy "mágikus varázslat",ez amolyan rituálé,nekünk már.
Amikor hazafelé sétálunk délután,bemegyünk a játszótérre,ami csak a miénk mert mostanság elég hideg van.Én vagyok a farkas,ők meg rohangálnak fel s alá a játékszerkezeteken,és rettenetesen félnek.Látnátok a tébolyult izgalmat az arcukon,ha közeledek,néha attól tartok elájulnak bele.
A nyelvtanfolyamom egyik izgalmas része,a szavak kiejtésének gyakorlása,erre fél órát szánunk alkalmanként de egy másik tanárral.Ez a tanár egy alacsony 65 körülinek kinéző nő,ősz,tüsi hajjal,vékony,aszott testalkattal,bagós múlttal,az a fajta,akin tényleg messziről látszik,hogy egész életében dohányzott.a körmei sárgák és a bőre száraz és bordós színezetű,papír vékony,talán erre mondják,hogy pergament szerű.szemüveget,pirosat visel,vastag kereteset.A munkáját,elképesztően komolyan veszi.Nem csak artikulál,de gyomorlélegez, tornázik,lazít,nyakat masszíroz,guggol,sziszeg,kacag,mosolyog,él.Azon gondolkozom a félórái alatt,vajon hogyan lehet ezt ennyire komolyan venni? egy művelődési házban,65 évesen a francia kiejtés gyakoroltatását marokkóiakkal és arabokkal.hogyan lehetséges? ez a nő egy különös energiabomba,valami módon rettentően bizarr de egyben nagyon szimpatikus.Egy szó mint száz,arra jutottam vele kapcsolatban (és ez nem az én fantáziám,ti is ezt gondolnátok ha látnátok) hogy minden második este megiszik egy üveg wiskyt a francia lakásában ahol tök egyedül lakik,úgy sejtem meztelenül van ilyenkor,a rekedt,érdes hangján ordibál.Méghozzá a tökéletesen kiejtett szavakat,rímeket és mondókákat ordítja.Néha néha bele egy tükörbe,ezen majd hangosan röhög,újra meghúzza az üveget és odább táncolrepülugrikszökken.
Más,
Ami eszembe jutott pár napja,az az hogy a nagyiéknél a telken azért Nekünk a lányokkal mindenképpen idilli életünk volt.Érdekes hogyha egy filmben látnám,hogy három lány egy nyári házban a nagyszüleivel tölti a nyarat s mindenféle móka fellelhető a napjaikban,akkor biztos nagyot sóhajtva azt mondanám "bár nekem is lett volna ilyen".Jó hogy eszembe jut,hogy volt.Millió emlékem van de valami miatt mostanában azok a neon színű műanyag tányérok járnak a fejemben,amikbe a pudingot porciózták ki nekünk.A nagyival mindig dugtunk bele sportszelet morzsákat és a kis edények sorban álltak a hűtőben,amíg teljesen le nem hűltek...engem ezzel az őrületbe kergetvén.Amikor már lehetett enni,szedtünk hozzá epretmálnátribizlit és így voltunk mi a Barbi Dorcsi és Flóra.
A nagyiék tényleg csak jót érdemelnek.
Mindenki csak jót.