nem is írtam párizsi hétvégémről!!
a nagybátyámékkal találkozni isteni érzés volt,követni őket és olyan fagyit enni amit ők vettek nekem,hallgatni,hogy nem eszem eleget és,hogy nem lesz elég a meleg ruha,amit magammal viszek...régen várt,nekem nagyon fontos részei voltak párizsnak.
a város rám felszabadító hatással volt habár én nem hittem,hogy ilyet tud egy város.sosem hiszem senkinek az ilyeneket.
de valóban! tényleg simán táncoltam az utcai zenészek mellett és olyan közel mentem hozzájuk a fotók érdekében,mint soha máskor még.mindig tartok valamitől.hogy megszólítanak,hogy nem szabad hogy béna meg hogy hülyének néznek.itt,most nem.valamiért nem.és istenem! szuper volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése