Mivel későn keltem,anya kicsit mérges volt rám.Habár utunk elején ő maga mondta,hogy mi most barátnők vagyunk.Nekem ebből egyértelműen az következik,hogy ilyesféle apróságok miatt nem haragudhatunk a másikra.Szétdobálom a ruháimat,nem tudok kikászálódni az ágyból,mezítláb járkálok este a hideg füvön és nem mosom meg a paradicsomot mielőtt beleharapok...mindig szól,pedig nekem a barátnőim ilyenekért nem szoktak.
Tehát mivel késő volt és arra nem lett volna elegendő időnk,hogy messze menjünk,elmentünk a danburyben lévő bevásárlóközpontba.sajnos az a része,ami az én kedvencem volt, csődbe ment.Így hát mostanra csak egy Sears egy Macy's egy Lord and Taylor és a kisebb boltok része maradt meg...ez így is épp elég egy nap vagy kettő eltöltésére.Sok remek dolgot találtunk,de korántsem annyit mint amennyire számítottunk.Rettentő okosan felírtuk,azoknak a ruháknak a méretét,lelőhelyét,színét,amik tetszettek, hogy majd megvásároljuk őket július 4-én.Állítólag akkor az óriási ünnepre való tekintettel minden féláron van.(talán még az az elegánsan exkluzív Ralph Lauren kardigán is,ami olyan kedvesen beszélt hozzám a maga selyem elejével,amire az a helyes tengerpart fehér homokkal és csíkos napernyőkkl volt pingálva már-már Vaszarys hangulatot teremtvén.)
Még az is,ami már eleve le volt árazva.Én kételkedem ebben az egészben de csendben reménykedem.Félidőben ettünk is valami zsíros giga nagy cuccot.fúj.
Viszont Auntie Ann's perecei valami mennyei isteniek.Meg a perectésztába csavart sült virsli olvasztott sajttal sem egy oktondi ötlet.köszönjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése