Hogyha ilyen a harag,az igazi,akkor szerencsére én ritkán vagyok haragos.
A legkellemetlenebb az egészben,hogy nem tudom hogyan vagyok képes ilyen mérges lenni...még akkor is ha nem tart tovább 15 másodpercnél,és pont egy kisbabára.Ijesztő hogy milyen védtelen én meg milyen nagy és indulatos.
Sír ha leteszem ha felveszem ha adok valamit ha elveszem, játszunk egy percre megnyugszik, érdekli egy kicsit nem sokat, nyűgös, idegesítő megint kedves,táncikál ,motyog, gőgicsél nincs szünet csak van.egy baba ha már van akkor már mindig van.Megszületik, aztán van.nincs szabadulás,menekvés,elaltathatod,átviheted és rábízhatod de ez mind csak ideiglenes.
jaj de jó,hogy nem az enyém.
Amerika sokszor eszembe jut.Szeretem ha én vagyok a gyerek,ha én vagyok a rokon ha én vagyok a vendég ha rám figyelnek oda.Szeretem,hogy a szüleim engem szeretnek és én vagyok a fontos. Namost ez már 31 napja nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése