itt egy dolog a nehéz.hogy mindezt nem mutathatom meg nektek,nem vehetek nektek itt házakat.szinte fáj,hogy déltől,négyig a napsütésben,kezemben a mandulás csokoládés croissanttal,kezemben a napsütéssel...hogy nem ez a városunk.budapest isteni és az otthonom.de ezt a helyet ismerni.itt eltölteni egy napot.csakúgy bemenni a szépművészeti múzeumba,végigszaladni egy-két La Tour képen.aztán kijönni,aztán egy szépséges bolt,aztán egy két apróságot venni,meginni egy kávét.Benézni abba a csodaszép drapéria boltba ahol elképzelhetetlennek tűnik bármit is meglelni,mindenhonnan függöny minták lógnak.ha lenne egy kastélyom,biztos itt vásárolnék...de nincs,de még így is be lehet menni.mindenki illatos és én is illatos vagyok,white musk,ez hát a francia énem.aztán a tapéta bolt meg a gyógynövényes.de pont úgy,ahogy lennie kell,megfakult és poros provence képek és mindenhol sárgás zsákok,miben szárított rózsbimbók,miben levendulavirágok,nem hiszem el hogy mennyire egyben van itt minden.csak itt kell élni valahogy.az nem lehet hogy ne itt,csak hát közben meg annyira vágyom is haza.
majd .
pénteken moziban voltam egy barátnőmmel aki többekkel együtt egy gyönyörű habár kissé lelakott házat bérel.reggel a piacon nézelődtünk én vettem egy csokor nárciszt és egy pátéval töltött fügét majd náluk a napsütötte teraszon friss baguette-etl fogyasztottam,miközben a többiek főztek,mások kártyáztak.trikóban.mert nyár van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése