az asztalon,imádom őket.

100 fok van, olvad a beton,gyöngyözik a homlokom és az orgona nyílás közeli állapotban van.így tolom a gyerekeket vissza az iskolába,a 11:30-tól 13:00-ig tartó itthoni ebéd után.ezt általában egyedül intézem,és emiatt is meg a gyerekek ízláse miatt is,áltálaban tésztát eszünk valamilyen hússal és zöldséggel.vagy halat,lényeg a lényeg,a tészta a fix pont.a tészta jó mert például össze lehet keverni több féle sajttal és lehet rá a ketchupból különböző formákat rajzolni és aztán azt összekeverni és megenni olyan módon mintha egy malac lennél (tessa)
lehet titokban elővenni a kamrából száraz,főtlen,nyers tésztát majd azt összetörögetni apróra igen nagy gonddal és minden ellenállásom ellenére beleszórni a hússal mustárral sajtal már összekevert főtt tésztába (elliot).aztán következik a desszert.természetesen szó sincs arról,hogy bárki bármire várna.várakozás nincs.hűtőre mászás,kotorászás,elejtés,jövés-menés,zizergés,flóóóra nem azt,flóóóra mégis inkább ezt,azt amit te,fúj azt nem,és akkor néha én hogy: "várj",jó de flóóra számoljuk ki hogy melyiket.akkor végül elegem lesz és letszek arról hogy egy tiszta asztalt körbeülve,alattunk a kutyával,csevegve fogyasszuk el a joghurtokat.így inkább mindent kidobálunk az asztalra,ahogy jön.ők meg kis kanalakkal követnek.rettenetes helyesek meg kell őket zabálni.a kis tészta-ketchup halmok felett mondókákkal döntjük el végül hogy elliot a málnás a vaníliás vagy az epres ivójoghurtot döntse e magába.az epres jön ki,de én málnásat iszom(mellesleg ugyanolyan,egyébként is minden joghurt gusztustalan kivéve néha) szóval én málnásat így végül ő is azt de már a kibontásánál előrebocsátja hogy ezután a vaníliás következik és utána röviddel az epres.még mókából azért elveszi tessától a petite danonját,hogy egy kis sírás is legyen de aztán egy percre elcsendesül a ház.egészen addig amig én nevetve fel nem hívom a figyelmüket arra hogy az asztal olyan mint egy szemétdomb és ők aztán igazi malacok,erre elliot édesen kacagni kezd és a málnás lé kibugyog a szájából.nem lehet rájuk haragudni.
ezek után már mehetünk is vissza a suliba.elliot úgy dönt hogy magával hozza a kartondobozt ami akkora mint ő maga és szuper játék.azon gondolkodik,meg kéne mutatni az osztályfőnőkének, a két lyukat amit vágott a dobozra (nagyon büszke)
tessa babakolcsival akar vissza menni.tessa fél pár cipője elveszett,pedig egy órája még megvolt ez biztos,kedvesen belegyezik hogy a barnát vegye fel hisz ő is belátja, ha egyszer nem találjuk nincs mit tenni. a barna cipő kicsit kicsi a harisnyája fel is gyűrődik a sarkánál,én kényes vagyok ilyenekre de őt nem zavarja.még megmutatja a hasát hogy mekkora aztán én is az enyémet hogy az mekkora.nekem nincs is,azt mondja.akkor a babakocsit kitolom és elliot a kutyaszános megoldást preferálja.azt szoktuk hogy a kutya elől megy s a pórázát ráakasztom a kocsi nyelére és ez a szán,futni is szoktam és akkor ordítják hogy gyorsabban és mindig nagyon elfáradok,szóval mondtam elliotnak hogy döntse el hogy mit akar szánt vagy a dobozt hozni,mindent nem lehet (ki gondolta volna hogy ilyen beszélgetésekbe keveredem 21 évesen..."szán vagy doboz! dönts!") persze a karton mellett dönt,magára húzza és az egyszemélyes kocsira felmászik,tessa ül.elindulunk.tessa egész úton énekel,elliot dobozzal a fején, mit fején,a testén áll és eltakar előlem minden kilátást.elfelejtettem említeni hogy tessa ma a pink bársonyruháját viseli.
dobozzal a fejükön járnak miközben arról dalolnak franciául,hogy hogyan ültessünk és neveljünk babot.
a szívem csordultig van szeretettel.