Tegnap Madisonba mentünk és a Hamamosett nevű fehér homokos óceán parton töltöttük a napot.Rekkenő volt a hőség,de mi nem adtuk meg magunkat.Úgy fél óránként bementünk a vízbe.(Lehet az,hogy kevésbé sós mint az Adria?) Aztán szőlőt ettünk és olvastunk.Anyuval egészen kezdünk összeszokni.Nagyon jól érzem vele magam.
Ez a víz part tényleg óriási volt! A homokban végigfut az a keskeny deszka út,amin a filmekben futni szoktak,sirályok rebbennek fel és a hullámok élénk zöld alga-moszat-leveleket sodornak ki.Olyan jól néznek ki,hogy némelyikbe muszáj volt beleharopnom...persze nem ettem belőlük csak az állaguk érdekelt.Jól sejtettem, hasonló a szilikonhoz.Csodás érzés.
A tó is nagyon szép volt.Kissé zavaró,hogy habár sok van,kevés helyen lehet lejutni a partra,mivel,akinek ott van telke, közvetlenül oda építkezik majd kiírja hogy "privat beach" valamint hogy "no parking anytime".Ezek azok a táblák,amikkel elég sokat találkozunk.Igazságtalannak érzem.Persze,amikor a Zsuzsi kellemes kertjének végében a kis fastégről a vízbe ereszkedem eszembe sem jut,hogy valaki most erre köröz az autójával meg az egész családjával és próbál egy szabad részt találni.Ilyen az élet.
Visszatérve a maihoz: olajzöld víz fenyőfákkal köbevéve,vadludak nézelődnek és spanyol családok sütögetnek, ordibálnak és csinálják a hangulatot.Ma itt mártóztunk.hey.
Nem igazán tudok mást mondani, csak azt hogy wááá én is akarok menni. Ez olyan igazi nyár! Jah és nagyon szeretnék sok-sok képet látni.
VálaszTörlésAzért a zöld alga-moszat levelekbe nem biztos , hogy beleharapnék...max a kínai kajáldában...:)
VálaszTörlés