a szülők moziba mentek,de előtte szinte mindennel végeztünk.a fürdetés több turnusban, a vacsorázás a salátával és a desszerrel kiegészítve. én mára már eleget tettem,így kathlennel beszélgettem a tálalóban amíg patrick fel és alá rohangált.a kommunikáció varázsára és elképesztő problémamegoldó hatására ma este újra rácsodálkozhattam ugyanis kathlennel megint szóba kerültek meglepő hasonlóságaink és ha már ilyen személyes volt a téma valahogy az is megemlítődött hogy mennyire úgy érzem néha hogy szívből utál,szinte gyilkol a szemeivel.ő erre azt felelte ,hogy ugyanezt érzi velem,az én pillantásom is gyilkol.soha nem tudja hányadán állunk.én erre azt mondtam,hogy még soha nem akartam megölni és úgy általában nagyon kedvelem.ő is így érzi velem.azt is mondta,az is fura ahogy itt élek,ki tudja mik a viszonyok,hogyan kell ezt jól csinálni.hogy sokszor kellemetlen neki még erre is és még arra is megkérnie engem,ezért inkább szól a férjének hogy szóljon nekem hogy mit csináljak.de például akkor sem tudta mi tévő legyen,amikor beteg voltam és egyedül is voltam,itt fönt a harmadikon.mivel fel akart jönni,de nem tudta hogyan tegye vagy hogy én akarom-e,felküldte patrickot...többször.még most is gyakran eszébe jut és bánja hogy nem jött.mit gondolok erről,kérdezi.azt mondtam,erről azt gondolom,hogy most hipp-hopp elmúlt valami ami hónapok óta bántott.
talán nem jön át igazán jól,hogy mennyi itt a meglepő véletlen,pedig ez egészen felvillanyozó.itt vagyok bordeauxban egy olyan családnál akik életmódja az én életmódomba teljesen belepasszol.ki tudta? volt 6 fotó amit láttam róluk,nevezetesen az aupair world.com-on.hát ki tudta? tetszik minden itt és mindent értek is itt.nem szakadtam ki az életemből.
van itt egy nő ráadásul,aki olyan dolgokról beszél,hogy akár magamat is hallhatnám.és ha valami szöget üt a fejembe az biztos hogy fontos kérdés neki is,és valóban,előbb vagy utóbb ki is bukik.
nade 5 darab gyerek alszik.2 cumi,2 alvópléd,alvóállat miegymás megtalálva,sírások megvígasztalva(alap francia nyelvtudással),villanyok lekapcsolva,legó elrámolva,hercegnők megrajzolva,könyvek megnézegetve és mindezt én csináltam és úgy,hogy a már alvó baba nem ébredt fel.a kutya lent alszik.a rohadtdög macskát kizárta valaki és nem engedtem be (mindennap elhatározom,hogy kedvesebb leszek vele).a ház csendes.és a szülők békében ülnek az utópiában (leglazább mozi a világon).őszintén remélem hogy egy esznek aztán valami finomat a szuper kis téren a szuper mozi mellett azokban a szuper borózókávézóvacsorázó egységek valamelyikében.magamnak azt kívánom,hogy lucie ne ébredjen fel.VÉGE.
Szia Flóra!
VálaszTörlésOlyan dolgokról írsz, amiben minden hasonló cipőben járó lány kicsit a saját életére ismerhet.
Az emberek furcsák, nem mindenki és nem mindenkinek, de vannak az életünkben emberek, akikről nem tudjuk, hogy ő most miért és hogyan van itt. Mit kezdjünk vele. Akitől talán félünk, de minimum tartunk egy kicsit. Akivel a kapcsolatunk nem osztályozható. És végül mégis rájössz, hogy ő is élőlény, ember, lélek. Érez és félelmei is vannak. Talán hasonlók, mint neked. Azt hiszem, az emberek sokszor nem tudnak mint kezdeni a helyzettel, amiben élnek, a szituációkkal, amibe belekeverednek, mégis lemeztelenítve, csak önmagában nézve minden ember jó. És ez csodálatos.
Az anyukával, még ha hasonlóak is vagytok, nem árt néha tisztázni a helyzeteket. Ez mindkettőtöket megnyugtat és pozitív löketet ad a másik irányába.
Francia kurzussal hogy állsz? Milyen sűrűn jársz iskolába? A szülőkkel angolul beszéltek?
Bon week-end! Bisous! J'espere bien qu'á Bordeaux il fera bien le week-end. Chez nous, tout est gris et il vient de commanecer la pluie....
bisous!
gyere bordóba.
VálaszTörlés