Eltelt az idő otthon Budapesten.Ma június második napja van,20:47 még tökéletes világos és én újból itt a francia házban.Az az igazság,hogy minél több időt töltöttem el otthon annál kevésbé voltam biztos benne,hogy jó ötlet ide egy hónapra vissza jönni.Nem is az egy hónapon van a hangsúly,hanem a "visszajönnin" az újra kezdenin a tovább folytatnin.
Sokat repültem ma de valamivel többet üldögéltem légkondicionált reptereken,az élettől is elment a kedvem az az igazság.De legalább nem voltam izgatott.Ugyanis hazafelé az voltam és a várakozás megőrjített,közben egész végig valami óriásira számítottam.Óriási katartikus boldogságra,öt hónap után újra azokkal akiket a legjobban szeretek.Nem jött be. Jó volt de nem volt oltári.Ez rajtam is múlt természetesen,valami nagy büszkeség nőtt bennem az itt töltött idő alatt és amikor hazaértem,másra sem vágytam mint hogy engem ünnepeljenek és dicsérjenek.A barátaimtól is hasonlókat vártam és habár azt hiszem megtettek mindent és megkérdeztek mindent illedelmesen mégsem éreztem egyenértékűnek azzal,mint amennyire büszkévé nőttem.Való igaz,hogy mindenkivel fel kell venni újra a fonalat,újra meg kell egymást értenünk de nem csak erről van szó.Rettenetes nehéz magam visszafogni,próbálni nem beszélni állandóan,nem beszámolni,nem mesélni,rettentő nehéz,hogy mindenki megkérdez mindent egy óra alatt.és végez,pontosan egy óra alatt végez az én öt hónapommal.
Úgy éreztem jó otthon,hogy már az érkezésem napján megszoktam és hogy talán el sem szoktam.Nem volt más és nem volt beteljesülés sem.
Természetesen most az következik,milyen volt ide megérkeznem,sokat lendít a dolgon hogy ide elvárások nélkül jöttem.
Franciaország szebb mint emlékeztem a zajok a kertünkben jobbak mint emlékeztem,Tessa azt mondta,"boldog vagyok,hogy megjöttél",Elliot pedig a lépcső tetejéről rohant lefelé, és életemben először egy gyerek szó szerint bele repült a karjaimba majd fél percig szorított.
Nem kellett sok.Patrick elmesélte Kathleennek,hogy jól ment a felvételim.Kaptam hazafelé egy pisztácia frappét a mcdonaldsból.
Most még itt a helyem és itt érzem,hogy jogosan vagyok büszke magamra és hogy ezen nincs mit szégyellni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése