csoportok

Akármilyen iskolai ünnepségen vagy rendezvényen,játszótéren vagy csak hétköznapokon folyamatosan szülők vesznek körül.Szülők és családok.Látom őket reggel amikor a suliba sétálok a gyerekekkel,aztán délután,amikor elhozom őket.Mindent tudok már,hogy kinek-ki a férje,hogy ki vált el,hogy merre laknak és a legfontosabb,hogy melyik csoportba tartoznak.
A legegyértelműbb a két szélsőség,najó nem szélsőség de a leginkább elkülönülő.Az arabok,akiknek a nyelve lenyűgöz és próbálok minél többet álldogálni mellettük.Arab apukákat szinte soha nem látok,az anyukák viszont elárasztják az iskolát.Nem igazán tudom megállapítani melyik nőhöz melyik gyerek tartozik,ugyanis mintha mindenki együttesen imádna mindenkit.Csókok,kiabálás,édességek,ölben hordozás,néha egy egy hevesebb rántás a gyerek kezén,és mindezt tízen egymás mellett állva,folyamatosan beszélve és mindent megosztva egymással.
A másik fele(ahova mi is tartozunk) a teljesen franciák,igazából nem hinném,sőt biztos,hogy nem ez a meghatározó,de így a legkönnyebb megnevezni mégis.Laza vitorlás cipő vagy valami érdekes spanyol szandál illetve saru a férfiakon,MINDIG helyes apuka (nem tudom hogyan csinálják,de bele kell őrülni),bicikli,ha szemüveges,akkor kerek és szarukeretes,elhordott fehér póló vagy fakó ing.Az anyuka nem különösebben szép,inkább kedves és nagyon francia,szintén biciklin,csillogó hajjal,látszik,hogy fontos és erős,visel érdekes,színes és "művészi" holmikat de csak nagyon óvatosan.Ezek a szülők szinte minden rendezvényre,színházra,éneklésre eljárnak. És lazák,bármikor feldobják a gyereküket a bicikli kormányra,így érkeznek az iskolai ünnepségekre.
A franciáknál az iskolai ünnepségek nem nagy dolgok,amikre kiöltöznek vagy sokat készülnek.Inkább olyan mintha sok szép,illatos és boldog ember megjelenne egy napos udvaron fakó ingekben.Csak úgy beugranak,benéznek.
A köztes csoportok,szinte lényegtelenek,érdekesek de túl sok mindent nem tudok róluk írni.Általában franciák de nem szépek,az egyikőjük például igen testes és magassarkú szandálokban jár.A szatyrán Marylin Monroe arcképe van, a gyerekét Enzónak hívják,a nőt a "teljesen francia"csoport csak "halasasszonynak" hívja.És valóban úgy is ordibál mint egy piaci kofa, de azért van sok félig fogatlan,joggingos barátnője.Mindig egy padon ülnek és egymás gyerekeivel is teljesen nyugodtan kiabálnak ha a helyzet megköveteli.
A kettes köztes csoport a vékony ki tudja milyen nemzetiségű,általában fiatalnak tűnő anyukák,általában két kicsi gyerekkel.Nekem elveszettnek és fáradtnak tűnnek kicsit de nem tudom.Őket beszélni még nem hallottam.
Van még egy köztes.Ők szépen beszélnek franciául,viszont nem tartozhatnak bele a menők csoportjába,azt hiszem egyáltalán nem is érdekli őket.Kedvesek és helyesek de némelyiknek van tetoválása esetleg a szemöldökük is az.A hajuk festve van és néha le van nőve.Kényelmesen öltözködnek és a férjeik ducik,hajuk zselézett.
A franciák (úgy hiszem) szívesen és könnyen beszélnek egymásról.Figyelik egymást és ezek a csoportok szerintem nem csak az én fejemben születtek meg.Kathleennek elég egy kétszavas személyleírás,hogy tudja kire gondolok és általában ha csak egy szót szólok valamelyik szülőről vagy tanárról ,ő kiegészíti azt egy egész kerek történettel.És érdekes,Patrick is pont ilyen tájékozott.