Salomé és Sebastian ( a nagyobb gyerekek) magán iskolába járnak.Az iskola maga nem különleges de csak azért mert itt a nem magán is nagyon szép.Persze,hogy szuper az épület,persze hogy levendulás- barackszínű leánderes a kert és persze,hogy ez is csak pár percre van a házunktól.
Ma délután volt a Karmesse,ami tulajdonképpen évzáró ünnepség habár a végéig még van egy hét.Minden osztály előad egy táncot, sokféle játékot lehet játszani az udvaron,árulnak sült krumplit,süteményeket és tombolát,az ezekből bejövő pénzt pedig az iskolára fordítják.
Ha egy csapat kisiskolás twistet jár vagy békának beöltözve ugrál a színpadon a kék ég alatt a szuper szép bordeauxi házak között,az megintcsak varázslatos élmény.nem tudok már okosabbat mondani.
Ha az iskolában nincs is különösebb eltérés,a megjelent szülőkben van.Természetesen szinte kizárólag franciák,mivel őket nem ismerem,nem tudom vannak e gazdagabb gazdagok és ők csak egymással barátkoznak-e de az biztos hogy minden gyerek barna volt a hajuk napíszítta szőke a ruhájuk csupa márka a szüleik csupa illatosak csupa vitorláscipők csupa marc jacobs napszüvegek,egészen meglepő.
szeretnék arról is írni egy kicsit,hogy ma leszedtem a szobám falairól az összes rajzom,képem ,papírom.Azért tettem mert arra gondoltam sok időre lesz szükségem,hogy felfogjam ennek itt vége,és minél előbb érzem,annál jobb.Most úton-útfélen elsírom magam,a szobám minden fala fehér de Kathleen ma leült az ágyam szélére és azt mondta,nem tudja mi lesz.Ez jó,hogy akkor ez az egész így kölcsönös,hogy nem csak bennem okoztak ők változást de én is bennünk,ha elfelejtik hamar és majd rájönnek mi lesz, azért jövőhét szerdán mégiscsak furcsa lesz,hogy a szobám fala fehér és én nem vagyok benne.
Fájdalmas dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése