este háromnegyed 8 és itt hagytak.tegnap reggel mondták először,hogy elmennének este s a babát viszik.nagyon várják mert 6 hónapja nem voltak sehol így,ha nem is kettesben de körbe-körbe-körbe rohangáló gyerekek nélkül.őszinte leszek,azt gondoltam nem komoly,azt gondoltam ha csak így megemlítették ezt szűk 3 mondatban,akkor nem is fognak sehova menni.hát ők is látnak,ők is tudják,hogy nem hagyják magukat lefürdetni általam,nem adnak puszit és ahol lehet ellenkeznek,LEHETETLEN,hogy elaludjanak velem.aztán ma miután megjöttünk a parkból egyre több mondatban hallottam a nevem."majd játszotok a Flórával memóriásat,majd fogat mostok a Flórával,ő fogja odaadni a cumit." s a következőkben a gyerekek szájából is: "Miért a Flórával?".sejteni kezdtem a közelgő vészt és olyan súlyos félelem kerekedett felül rajtam,amin még magam is meglepődtem. mert az nem úgy van,hogy csúnyán nézek,hogy én megszabom a határokat,hogy majd megtanulják ki a főnök.ez korántsem ilyen egyszerű.tudják,hogy nem értem,tudják,hogy ők vannak itthon.
tudtam,hogy elfognak majd egyszercsak aludni,de meg mertem volna esküdni,hogy sírással ringatják majd magukat álomba.nem így történt.most 21:22 van, s ők már fél órája igen békésen szundítanak. a meglepő helyzet a következőképpen alakult:
Tessa ordítani kezdett ilyenkor Elliot elkezd nagyon okosan viselkedni,bátyj lesz és nem dolgozik ellenem,elég hamar meg tudja vígasztalni.megmosták a fogukat így együtt aztán be is másztak az ágyba,ez idáig nagyon könnyen ment.aztán megkértek hogy melegitsem meg a tejet a cumisüvegeikben.mire visszaértem még mindig két egér módjára feküdtek.jó éjszakát kívántam és lekapcsoltam a villanyokat majd lementem,tudván hogy még vár rám a java...de hátha jobban megoldják nélkülem és elég lesz ha otthonos zajokat keltek lent.aztán hallottam hogy felkeltek és elkezdtek játszani de mivel ma korán keltek azt gondoltam nem fog sokáig tartani ezert nem is mentem fel rájuk szólni.mondanom sem kell igen hamar lesétáltak hozzám és várták a kérdéseikre a válaszokat.mikor jönnek meg? miert mentek el? játszunk e valamit? mindezekre én egy mondatot tudtam összerakni: anya és apa alvás után jönnek meg.e mondat kimondása után Elliot szája legörbült és nagyon kicsit remegni kezdett, a szeme megtelt könnyel és szipogni kezdett de nagyon érdekes volt,hogy látszott rajta,hogy vissza akarja tartani.közben nézett engem és én nem akartam elengedni a tekintetét.nem tudom mi volt ez a pillanat.megértette hogy itt vagyok és nincsenek egyedül? vagy csak nem akarta,hogy a húga is kétségbeessen? mindenesetre teljesen önállóan visszaindultak az ágyba és le is feküdtek,én feljöttem egy emelettel föléjük, a szobámba.5 perccel később hallottam hogy mindketten sírni kezdtek.nem tudtam eldönteni,hogy hagyjam őket mert valószínűleg minden próbálkozásom falakba ütközne vagy most kell lemennem és adni egy puszit vagy melléjük feküdni.
szerencsére facebookon épp írt a zsófi,aki nagyon gyakorlott gyerek téren,ő azt mondta így is úgy is el fognak aludni de meg fog bennük maradni hogy nem volt ott senki.az éneklést tanácsolta.szerencsére a magdi is segített,ő mondta meg a dalt "tudod Flóra,azt amit egyszer nekem is énekeltél mikor sátorban aludtunk és sírtam". száz szónak is egy a vége.lementem. tartottam tőle,hogy nem fogják tudni mire váljék a dolgot és csak még jobban megijednek, de 5 perc hallgatás után egymás felé fordultak és becsukták a szemüket.még 5 perc és horkoltak.
nem tudom elmondani,milyen érzés volt.mások voltak mint szoktak.rám voltak utalva és pár percre elhitték,hogy segíteni fogok.
Ó ez de szép történet!
VálaszTörlésKezdenek bízni benned :)