elállt az eső,és elapadt a szinte folyamatos jégeső is.újból süt a nap és gyakran megyek be bordeaux központjába.mostanság villamossal járok,ami itt áll meg az utcánk elején és 4 megálló múlva már ott is vagyok a Hotel de Ville nevű megállóhelyen.Nincs rossz irány, mindenhol gyönyörű és zegzugos,egyelőre sejtelmem sincs merre megyek és hol vagyok.A villamos egyszerű és élvezem hogy már tudom az állomások nevét és el tudok vegyülni a francia utasok között.
A boltokban mademoisellenek szólítanak...príma érzés.
Eddig akármikor mentem ki,mindig szinte végig bennem volt az a nagyon felemelő érzés,amikor nem tudom miert de nevetnem kell.és nem is tudom megállni,csak meglepődöm,hogy megint mi volt ez a fura kuncogás,ami kiszaladt belőlem.
A boltok oltáriak és jó sok van,az árak egészen rendben vannak és nekem van költeni való pénzem,tetszik ,hogy van.Most még semmi különlegeset nem vettem,csak pár apróságot,mert tényleg nagyon kevés holmit hoztam ide magammal és kezdtem beleőrülni a két darab szakadt farmerom és a kényelmes és bő pólók váltogatásába és variálásába.
A városban sétálásból eddig mindig időben hazaérten,nagyon figyelek az órára,hogy fel se merülhessen,hogy esetleg elkések a gyerekektől az iskolából.Remélem ez akkor is így marad ha már nem szánok rá ennyi időt a közlekedési
bizonytalanságaim miatt.
Az iskolából való hazahozás már elég jól megy,főleg ha jó az idő és lehet utána menni a játszótérre,valahogy ettől jobban érzik a menetrendet és amikor visszaérünk a házba egyből ugranak a kádba,többé-kevésbé maguktól.aztán már meg is érkeznek a többiek és a nagy felelősség le van a vállamról.
mivel ez már könnyen megy,újabb remek helyzet állt elő.mindenkinek sietnie kellett reggel,ezert mindent én csináltam a gyerekekkel.reggel elsétálni velük a suliba nem nagy kunszt de ha nem az anyukájuk az aki rájuk adja a cipőt,akkor fel van adva a lecke.azt gondoltam húsz perc elég lesz készülődésre...nem volt.tessával minden rendben volt de elliot csizmáját nem találtuk, márpedig ő ahhoz,azon a reggelen ragaszkodott.de nem volt sehol.ennek okán ő ordítani kezdett,keservesen sírt,folyt a taknya,fetrengett és kiabált ha hozzá értem.már bőven késésben voltunk,amikor végre megengedte hogy egy másik cipőt húzzak a lábára még hátravolt a pulcsi-kabát-babakocsi-babakocsi esőellenivédőfólia feladás és az összes kis hátzsák föllógatása a végtagjaimra,ezukután pocsolyákon átgázolva a kocsit magam előtt tolva futottam(futottunk) a suliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése